A századik poszt

2018. augusztus 16. 20:00 - !NagyRoli

100poszt.png

Konfettiesőben, összegabalyodott szerpentinlánccal a nyakamban, könnyeimet nyelve...

Dehogyis. Egy poszt a sok közül. De azért mosolygok.

Mosolygok, mert a századik. Egy mini-mérföldkő.

Tekerjük vissza, hogyan lett az első...

Anno, mikor középsuliban esszét kellett írni, jellemzően töriből vagy magyarból, mások koppanó homlokkal borultak a padra. Én elintéztem egy vállrándítással.

Mindenféle nagyképűség nélkül, egyáltalán nem okozott gondott. Nem mondom, hogy tudtam, de szerettem esszét írni. Nyilván elment vele a millió idő, de szerettem törni rajta a fejemet, jó kihívás volt, még ha a kidolgozandó téma nem is érdekelt.

Négyesnél rosszabbat soha nem kaptam, úgyhogy valamennyire biztos tudtam fogalmazni. Vagy lehet, hogy csak az igyekezetemet méltányolták a tanáraim.

Szakmunkásvizsgára készülő autószerelő-tanuló voltam, amikor a szétpukkant termoszom eláztatta a hátizsákomat, az autóvillamosság-jegyzeteimmel együtt. Használhatatlan lett a füzet, de még pont olvasható. Semmi kedvem nem volt átkörmölni az egészet egy új füzetbe. Az akkori barátnőmnek házi feladat gyanánt írnia kellett egy esszét. Semmi kedve nem volt esszét írni.

Úgyhogy cseréltünk. Ő inkább átmásolt húsz lapnyi tömény villanyanyagot az esszéírás gyötrelme helyett, én pedig inkább begépeltem kútfőből hat oldalt a modern kori médiáról, minthogy újrakörmöljem a Bosch-számokat. Ő kapott egy ingyen ötöst, én meg egy csajos gyöngybetűkkel megírt, vadiúj, illatos villanyfüzetet. Mindenki jól járt.

Olvasni is szerettem, rengeteget olvasok a mai napig. Csak alátámasztani tudom azt, hogy az olvasás hand-in-hand jár a fogalmazáskészséggel. De a hejesírásnak se tesz rosszat.

Úgyhogy olvastam. Szépirodalmat, szakirodalmat, újságokat, cikkeket a neten, és persze olvastam autókról. A legtöbbet autókról. A sokadik autós cikk után pedig egyszer csak azt mondtam magamnak: szerintem én is tudnék ilyet írni.

Közben elkezdtem írni egy amatőr újságíró portálra, meg is jelent pár cikkem kötött témákban. Itt megnézhetitek őket, ha kíváncsiak vagytok rá.

Korábban is foglalkoztatott már az, hogy blogoljak, de csak 2015 őszén döntöttem el, hogy ki is próbálom. Miért ne. Írhatnék, amit szeretek. Ráadásul autókról. Mi másról. Ha mások is olvassák, duplán jó.

caranten9.PNG

A sebtében összeduct-tape-elt első fejléc, bal oldalán a vészvillogó-logóba zárt visszajelző ikonnal. Talán nem csak én emlékszem rá.

Így lett meg az első poszt. Nem képzeltem magam elé százat. Ha eljutok harminc posztig, akkor már azt mondom, hogy kitartó voltam.

Majd snitt. Csak azt veszem észre, hogy már majdnem negyvennél járok. Volt róla elképzelésem, hogy milyen lesz, de nem tudtam, hogy ez ennyire jó hobbi.

Fokozatosan kitapogattam a stílust, a ritmust, a blog visszatérő vendég lett az Index2-n, jöttek a kattintások, az első kommentek, a 46. posztnál pedig meglett a százezredik lapletöltés. Már közelítünk a kétszázezer felé. Máshol nem nagy siker egy ekkora szám szűk három év alatt, de nekem az. Őrület.

Mostanra időnként sajtóanyagok is kerülnek a blogra, a Ti segítségetekkel elkészült az Autós becenév-szótár, barátságot kötöttem az Alapjárattal. Sőt, múltkor egy poszt erejéig könyves blogger is lettem. Nem gondoltam, hogy ennyi minden lesz az első 99 posztban.

Viszont ez a jubileum bekövetkezhetett volna ennél sokkal hamarabb is: ott van 2017 május és augusztus között egy üresjárat, kerek nulla poszttal. Ezzel a magyarázattal tartozom még, jobb később, mint soha.

Középiskolás korunkban, amikor a haverokkal fiatalok voltunk és vagyontalanok, és persze iskola mellett az alkoholfogyasztás gyakorlatával is ismerkedtünk, egy cimborám apja elárulta az alkoholfogyasztási ars poeticáját:

"Fiúk, ha isztok, nem az a fontos, hogy sokat igyatok, hanem hogy jót igyatok."

Na, ezt a tételt végül alkalmaztam a blogírásra is. Ahhoz, hogy jót írjak, olyat, amit én is szívesen olvasnék, egyszerűen nem volt időm. Ha pedig időm volt, türelmem nem volt rá. Közben az öreg asztali gépem is fatálisan kikönyökölt, amit nem pótoltam már másnap.

De nem akartam elengedni a blog kezét, és nem is igen fogom. Szeretek írni, szerintem nem is megy rosszul, de mindig van hova fejlődni, és amúgy is, ezt inkább Nektek kell eldönteni.

Kötéltánc ez valahol. Alkalmazkodj a külső igényekhez, közben ne add fel a stílusodat sem. Aki blogol, szerintem tudja, miről beszélek.

Szóval köszönöm mindenkinek, aki eddig ide látogatott, beköszönt, kommentelt, e-mail-t írt. Remélem nem bántátok meg és tartsátok meg ezt a jó szokásotokat a jövőben is. Külön üdvözlöm azt a 14 illetőt, aki megnyomta a Követés gombot a jobb felső sarokban, vagy lent, az alsó sávban.

Rengeteg dolog van, amiről még nem írtam, úgyhogy stay tuned. Jár a pacsi mindenkinek.

2 komment
Címkék: 100 carantén

A bejegyzés trackback címe:

https://caranten.blog.hu/api/trackback/id/tr7614183317

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.