Nyomokban autót tartalmazó, szép irodalom

Könyvajánló // Duma László: vissza2padlógáz

2018. december 09. 15:00 - !NagyRoli

boritovissza2padlogaz.jpg

Kormos lépcsőház, pajszerral nyíló kertkapu, pinceműhelyben összetákolt BMW váltókulissza, páros lábbal kirúgott szélvédő, meggyfa alatt telibefújt kispolszki. Meglehetősen ritka, amikor az autózásról nem a szakirodalom műfajában kerül nyomtatásba valami szellemi táplálék, de most pont egy ilyen, fehér hollónak számító kis fekete könyvet kaptam a Kalliopé Kiadótól. Autós témájú, élet-és olajszagú, kortárs novelláskötetet. 

Nagy előnye egyébként a novelláskötetnek, mint formátumnak az, hogy nem lankasztja a figyelmedet. A sok rövid, egymástól különálló, párperces történetnek köszönhetően soha nem laposodik el és folyamatosan arra ösztönöz, hogy továbblapozz a következő történetre. Egyúttal viszont pörgős is, ami miatt rövidebbnek tűnik a könyv, így kialakulhat némi hiányérzeted az első olvasáskor. De hát ki bánja ezt, ha jó a könyv?

Továbbá jól megszívtad, ha erről a könyvről még írnod is kell, hiszen a rövidségük miatt nehéz a történetekről komolyabb spoiler elejtése nélkül írni. Duma László könyvében is nem kevesebb, mint 62 különböző szálon lehetne elindulni, ugyanis ennyi novella foglal helyet ebben a bő 200 oldalas, kemény borítású, bibliafekete könyvecskében.

A közös vonás már a cím alapján adott: mindegyik történetet valamilyen autózáshoz, közlekedéshez, de minimum helyváltoztatáshoz kapcsolódó szál fűzi össze egymás utáni lapokba, autótól kezdve buszon és repülőn át a fagyiskocsiig. A téma az utcán/parkolóban/garázsban, ergo körülöttünk hever, ahogy a szereplők is, akik úgy vannak megformálva, hogy kevés esély van, hogy ne ismernénk fel bennük legalább nyomokban egy valakit az ismerőseink közül. Hiszen akad a főhősök közt irodalomtanár kockaladával, túlórázó hivatalnok kikormolt 120-as Skodával, robogóra kényszerülő nagymotoros, a gipszkartonos Imre és a Vectrája, vagy épp Zoli apjának Corollája. Van maszek fuvaros, aki a kertvárosban már egy személlyé vált a hatos IFÁ-jával, csencselő autónepper, és futár, akinek nincs olyan, hogy elég a raktér, mégis elvisz mindent is.

A változatossága mellett jól adja a könyv a kiszámíthatatlanságát is, hiszen a nyilván kreált, de a mindennapi életből merített történetekben az autó folyamatosan más szerepeket ölt: hol pőre célszerszám, hol motiváló háttérszereplő, hol megoldás, hol örömforrás, vágyott tárgy, és akad olyan is amikor csak nyűg és bonyodalom. Az autók mentén pedig ismerős sorsok rajzolódnak ki: szó esik benne hiúságról, szerénységről, öregedésről, fiatalodásról, vízválasztó döntésekről, vagy csak egy jó napról - vagy épp tragédiáról. Hol az autóbuzéria mögötti motivációt firtatja, hol pedig az Opelesek és a Volkswagenesek szájkarate-mérkőzését közvetíti.

Nem egy tisztán humorra kihegyezett könyv tehát, és ez jót tesz neki. Mert bár a formátuma miatt tényleg pörgős, a komolyabb, őszintébb, szatirikus történetek végén viszont mégis meghosszabbítja az olvasási időt az, hogy a történet végén elgondolkodunk egy-két percre, amíg leülepszik bennünk a tanulság. Néhol akár még magunkra is ismerünk benne.

Mindeközben marha jól játszik az író az expozícióval. Egymástól idegen, elsőre abszolút Makó-Jeruzsálem rokonsági fokú témák kerülnek össze egy-egy történetben, amik a rövid kibontakozásban úgy simulnak egymásba, mint fűzött Barkas-blokk a Wartburg motorterébe. Egy történetben szerepel a kukásautó a dodzsemmel, a Dacia a Rolex órával, de még egy körszemű Zsiguli is a prímszámokkal.

img_20181209_125718.jpg

Némelyik nagyívű sztorit karikatúra-szerű illusztrációk segítenek vizualizálni. A nyelvezete egyszerű, közvetlen, és ha szükséges, nem szégyelli káromkodással nyomatékosítani a helyzetet. Viszont van hibája, egészen pontosan három: összesen ennyi történet volt a 62-ből, ami számomra nehezen illeszkedett a könyvbe, de még a maradék 59-cel is átfogott egy széles spektrumot az autókról, autósokról, közlekedőkről. Tehát rólunk.  

Röviden jellemezve a vissza2padlógáz egy jópofa könyv, amiben néhol vagy másra, vagy magunkra is ismerünk. Közben pedig szórakoztató, ugyanakkor néhol elmerengető, mint egy enyhén görbe belső visszapillantó. Ez a könyv egyébként az szerző bemutatkozó kötete, ezen a pajzson át nézve pedig nagyon jól sikerült összehegeszteni. Úgy, hogy nem csak benzinkortyolóknak ajánlható. Lányok, ha az autóbubus pasitok szeret olvasni, lepjétek meg ezzel, de mielőtt odaadnátok, azért olvassatok bele Ti is.

Köszönöm a lehetőséget a Kalliopé Kiadónak.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://caranten.blog.hu/api/trackback/id/tr6614443232

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.