Imádom nézegetni a szerelős timelapse-eket. Mindig mámoros tekintettel, irigykedve merülök bele, ahogy a szerelő beáll a műhelybe, majd Speedy Gonzales tempóban elkezd toporzékolni az autó körül és 30 másodperc alatt kiveszi a motort. Közben belegondolok, vajon a követhetetlenül gyors ide-oda pattogás közben hányszor káromkodta el magát, miközben a 10-es csillagvillást kereste (hiszen folyton az tűnik el elsőként minden műhelyből), vagy mekkorát ordíthatott, miután a meglelt kulcs (ami persze olyan feltűnő helyen volt, hogy szinte rákiabált) megszaladt valamelyik berohadt, WD-40-nel eláztatott csavar fején és beverte a bütykét valami kiálló, éles tárgyba (hiszen minden kulcs akkor szalad meg). Kellemetlen, de akad ennél nagyobb dráma, csakhogy ne említsem a letört csavarfejeket meg a megszakadt meneteket. De mindebből persze semmit sem érzékelünk. Egyrészt a zenei aláfestés miatt. Továbbá nagy hátránya ennek a műfajnak, hogy csak egy perspektívából, vágókép nélkül kell végigkövetni a történteket.
Szereléskor viszont nem feltétlen a bosszantó dolgok lassítanak legjobban. Ha igényes vagy a munkádra (különösképpen, ha a saját gépedről van szó), akkor rengeteg időt felfalnak az aprólékos melók. Könnyen belecsúszik órákba, mire minden apró kis alkatrészt megtakarítasz, eltörölsz, az utolsó alátétet is megtisztítod, még a furatokból, a menetek közül is kifújod a koszt. Viszont minél több piszok kerül a körmöd alá, annál tisztább lesz a lelkiismereted, ha megpucolva, frissen bezsírozva raksz vissza mindent a helyére. Persze csak megfelelő meghúzási nyomatékkal, tehát biztos, ami biztos, érzésre megtépsz minden csavarkötést. Alaposabbak viszont nem restek gyári táblázatról puskázni és aszerint lehúzni.

Ennyi bevezetés után pedig itt van két videó. És ha már amúgy is a filmes díjátadó gálák időszakában vagyunk, kiosztom én is az kitaláltam kitalált Arany Hidrotőke díjat szerelős timelapse kategóriában.
Íme a díjazottak: