Jenson Button egy pozitív és jó humorú autóversenyző, aki hosszú karriert tudhat már maga mögött: 17 szezonon, 309 nagydíjon át volt része a Formula 1 nevű taposómalomnak. Aki pedig elég ideje követi a Formula 1-et, ismeri a történetét. Idén megjelent életrajzi könyvében viszont Button most betekintést enged abba, ami ezidáig láthatatlan volt a történet mögött, egyúttal megválaszol rengeteg miértet és hogyant; immáron magyar nyelven is, a Kossuth Kiadó gondozásában.
Na nem a Barca kezdő alakzata, hanem a futamgyőzelmek aránya a három F1-topcsapat között. Majdnem féltávnál az idei Formula 1 szezonban azt kell mondjam, hat éve nem volt ilyen élvezetes, kibalanszolt a bajnokság. A vébécímre ettől még reálisan csak Lewis Hamiltonnak és Sebastian Vettelnek van esélye. Hasonló a helyzet, mint 2000-ben volt: Schumacher vagy Häkkinen lesz előbb háromszoros világbajnok? Az idei tét viszont egy ötödik vébécím. Szubjektív konklúzió-szösszenetek az élről.
Loeb rekordja oda. Nagyon helyes, hiszen ezért is volt. A Pikes Peak új királya pedig egy elektromos Volkswagen. Fogadkoznék, hogy meg se érjük, mire ezt az időt is megdöntik, de már Loebnél is elkiabáltam magam.
Pacsi Romain Dumas-nak és a VW-nek, ügyesek voltak mindketten. Remélhetőleg majd felkerül egy full onboard videó is.
Csalódottan meredtem végig tegnap este a túraautó-vébé szezonzáró katari futamait a telefonom kijelzőjén. Méltatlan lett a vége, Thed Björknek erőlködnie sem kellett, szinte csak utazott a Volvóban, úgy lett világbajnok Michelisz Norbi előtt. Akárhogy is, összességében ez az eredmény minden, csak nem csalódást keltő.
Hiszen mi is van Michelisz Norbi tegnap megszerzett ezüstje mögött? Tonnányi pontlevonás, lökdösődés és idegtépő balszerencse, na meg egy lézerpontossággal a legrosszabbkor érkező fékhiba - mintha csak rendelésre jött volna. Ergo minden olyan, amiről nem tehetett, és ez a legszomorúbb és a legbosszantóbb.
Mégis, egy ilyen szezon után Norbinak az utolsó hétvégéig esélye volt rá, hogy övé legyen a vébé, ráadásul nem is matematikai; valós, nagyon is látótávolságban lévő, amit egy hihetetlenül megfeszített ponttermelés előzött meg. Ezért volt igazán fájdalmas látni, hogy nem is az ember, hanem a technika miatt úszik el az egész, nyitva ezzel egy végtelenedik "mi lett volna, ha..." kérdést. Holott ez az eredmény már így is hatalmas öröm, nagybetűs Sporttörténelem.
Kedves Norbi, amit tegnap nyertél, nem ezüst, hanem inkább fehérarany, én legalábbis így tekintek rá. Őszintén és baromira, kurvára GRATULÁLOK neked.
Noha klasszikus értelemben véve Izland nem tartozik Skandináviához, az azért mégis elég érdekes, hogy a motorsportbéli kreativitás hatványozottabban van jelen az északi félgömb északi részén. Ha brit tudós lennék, minden bizonnyal ennek az okát kutatnám.
Ott van például a Formula Offroad nevű versenysorozat a fent említett országból, ami tulajdonképpen műlesiklás. Csak felfelé és autóval, de hasonlóképp kapukkal kijelölt útvonalon zajlik időre, szinte lehetetlen felületen. Bot és léc helyett pedig van egy búkóketrec, 8 henger, összkerék és fix difizár elől-hátul.
Na meg zakózás, de ezerszámra. De ha sikerrel felkaparsz a bánya mélyéről, akkor nálad nem kell nagyobb ász. Nem azért, hogy leminősítsem bármelyik topligában helytálló autóversenyző kurázsiját, de egy ilyenhez azért tényleg elég tökösnek kell lenni.
Mit ne mondjak, nehéz döntés volt, de végül csak sikerült leszanálni. És minden bizonnyal jól, mert nincs hiányérzetem amiatt, hogy valami igazságtalanul kimaradt volna, vagy épp méltatlanul maradt volna benn. Dilemmámat viszont élesen reprezentálja az a kulisszatitok, hogy ez a poszt a mai megjelenés előtt három héten át volt vázlatban. De végül itt van: görgetős a hat kedvenc versenyautómról.
Két forduló telt el, de máris problem van a ralivébével. Egy first world problem.
A hétfőn induló Monte Carlo ralival nem csak a friss szezon, hanem egy friss korszak is elkezdődik a rali-világbajnokságban. Sok karaktert most nem koptatnék rá, sokan, korábban már én is írtam róla részletesebben; lényeg, hogy picit lazultak a technikai szabályok, az F1-járgányok mellett mostantól a WRC-k is agresszívabbak lesznek, legfőképp külsőre.
Hogy mégis mennyivel lesz látványosabb és vagányabb, érzékeltetésképp visszamentem három évet és összehasonlítottam az idei gépeket az akkori WRC-kel. Görgessetek Ti is és vonjátok le a konklúziót Ti is, ahogy én tettem a poszt végén.
Tavaly októberben még csak mosolyogni lehetett azon, amikor Nico Rosberg célul tűzte ki, hogy ha már a világbajnokság számára elúszott, 2015 utolsó négy futamát afféle privát minivébéként behúzza. Meg is nyerte mind a négyet, még láthatóan Hamiltont is zavarta ez a sorozat, pedig sok oka nem volt rá, már világbajnok volt. Nem volt rossz, aztán majd jövőre is játszd be ugyanezt, Nico.
Bejátszotta: az első négyből négy győzelem, Barcelonáig 100%-os volt, ott mindkét Merci kiesett az első körben. Mégis az volt Hamilton addigi legjobb versenye, mert a szezonban először nem nőtt a hátránya Rosberggel szemben.
Drasztikus, bár kevésbé látványos változás volt a Formula 1-ben a turbómotorok felordítása 2014-ben. 2017-ben viszont jönnek az ingergazdagabb újítások: nagymértékben agresszívabb külsőt kapnak az autók, széles gumik, széles kasztnik jönnek, majdnem, mint a '90-es években. Vasárnap lezajlik a szezon utolsó futama is, így most, hogy már fél lábbal kiléptünk a F1 jelenlegi aerodinamikai korszakából, úgy gondolom, a történet végén érdemes megemlíteni, hogy hogyan is kezdődött, mert bőven megér egy mesét.