Elhamarkodottak vagyunk: anno a tévé térnyerése után kapásból előre gyászharangoztunk a rádiónak. Jó nagy hülyeség volt, mit ne mondjak, hiszen ti is mit csináltok az autóban a vezetésen túl? Ugye. A digitális médiumok korában ugyanez a helyzet. Hány éve küldjük már a kaszást a nyomtatott sajtóra. Az észrevehető, hogy elnyomott helyzetben van, mint Botswana a brit gyarmatosítók idején, de a létjogosultsága még akkor is megvan. És jó eséllyel meg is lesz; pont úgy, mint a rádiónak.
Valószínűleg azért, mert az újság- és a könyvolvasásnak hangulata van: kezedbe veszed vagy akár leteríted az ágyra, melléfekszel, elmerengsz a képeken, szagolgatod, megnyálazod az ujjad lapozás előtt… ilyen analóg dolgokat nem csinálsz egy táblagéppel. Ráadásul az újság nem merül le soha és nem is igényli olyan infrastrukturális feltételek meglétét, mint pl. wifi, adatforgalom, kettőharminc.
Odacsattogsz a bódéhoz, kikéred, kifizeted, onnantól kezdve a tiéd. Tiéd is marad, ha csak el nem ázik, vagy ki nem gyullad. Csak legyen valami fényforrás a közeledben, aminél olvasni lehet.
Hamut szórok a fejemre, szinte sosem veszek újságot. Valahogy mindig úgy alakul, hogy időnként valaki megdob egy pár hónappal korábbi lapszámmal. Pedig az igényem megvan a nyomtatott sajtóanyagokra, részben a fent kifejtett szentimentális okok miatt, másrészt szerintem elég nagy kockaság lenne, ha minden inputot valamilyen ketyerén keresztül szívnék magamba (azért a Totalcar, a Vezess és a Formula.hu könyvjelzősök).
Van is itthon egy szolid archívumom:
De van itt még a polcon például négy Auto Bild, mondjuk egyiket sem én vettem. A legfrissebb 2014-es - ez nagyjából elárulja, hogy milyen sűrűn kerül hozzám újság. Mellette van egy 2011-es lapszám is, mintha az kicsit vastagabb lenne. Szerencsére a tartóstesztet nem spórolták ki belőle, az az újság legjobb része. Az azért már elég hiteles képet nyújthat, amikor százezer kilométer után atomjaira szedik a tesztautót, hogy lássák, mi mennyire fogyott el.
Az Auto Bild legjobb rovata: a 100 000 km-es a tartósteszt. Ekkora tesztút után már igazán előjöhetnek a gyengeségek.
Az újság minősége egyébként elég nemzetközi, érződik a nyugati hátszél, zseniálisak a képek és terjedelemre sem olyan rossz. Nem foglalkozik motorsportokkal, de rengeteg, tényleg rengeteg újdonsággal igen, különös hangsúlyt fektet a menetpróbákra, tesztekre, összehasonlítókra. Kár, hogy csak havonta jelenik meg, de így legalább van időd átrágni magad a tartalmon. A magyar weboldalán viszont csak előfizetni tudsz, egyéb kontent a Blikk autós rovatában jelenik meg. Azért szerintem simán megérdemelne egy rendes, önálló oldalt is.
Persze voltak idők, amikor nem érdekeltek a száraz műszaki adatok, meg a legújabb biztonsági technológiák, kikacsintottam haszontalanabb autós kultúrák felé is, amikor jobban vonzott az, hogy mekkora felni-gumi kombónak lenne még hely a kerékjáratokban az ültetés és a nyomtávszélesítés után, vagy hogy a Sparco vagy az OMP sportkormánynak lehet jobb a fogása. Ennek emlékét őrzi az a pár régi Tuning Magazin, szintén a polcról. Most visszagondolva igazából tankönyvként is funkcionáltak, hamar belém rögződtek a márkanevek, plusz az autóhifi rovat megválaszolta egykét fizikával kapcsolatos kérdésemet is.
Na igen :) Az évek során kinőttem belőle, de még ma is átpörgetem őket, mert még mindig találok bennük olyat, amit még nem vettem észre.
Az áruk se volt rossz, viszont havonta több mint százoldalnyi nyálcsorgatóan szépen megépített járgánnyal voltak tele a lapok, megtudtam belőlük, hogy léteznek olyan rendezvények, mint a SEMA Show vagy a Wörthersee Tour. Amikor a legutóbb (talán tavaly) kezembe vettem egy lapszámot, már jóval vékonyabb volt, viszont még úgy is szép számmal voltak benne autók. A Facebook oldalukat látva szerencsére még léteznek.
Akad még ritkaság is, mármint, ami errefelé ritkaság: brit Fast Car magazin, 2008 őszén jutottam hozzá egy piacon Angliában, még két másik autós újsággal együtt. Szimpatikus lehettem az ürgének, mert ajándékba megdobott egy alkatrészkatalógussal. Egyébként tökre olyan, mint a hazai Tuning, csak kicsit kevesebb autóval, viszont olyan helyi szlenggel íródott, hogy néhol még ma sem tiszta, hogy mire gondolt a költő.
Fast Car magazin 2008 tavaszi issue, mellette a Demon Tweeks alkatrészkatalógus. A Fast Car eredeti ára £4.35, én két fontot fizettem érte a Canterbury-i piacon, mellette még két másik újsággal. Istenem, miért nem volt több apróm...
Egyébként elég vastag, majdnem 200 oldal, viszont több benne a csaj és még több benne a reklám. Előbbi még nem is olyan nagy baj, ennek az újságnak láthatóan nem az a célja, hogy reprezentálja a világhírű brit médiát.
Arra ott a polc díszvendége, az Autocar. Ami a legnagyobb múltú autós magazin a világon, hiszen 1895(!) óta jelenik meg hetente.
Autocar, 2008 július 9. Az 5800. lapszám. Mekkora show lehetett száz évvel ezelőtt egy T-modell teszt?
De nem csak a legöregebb címmel henceghet; egyértelműen etalon az autós újságok között. Szörnyen minőségi tartalommal, gyönyörű képekkel van tele és a nagy múltjához képest elég közvetlen hangvétele van. Érezhetően kapcsolatban vannak az olvasóikkal. Emellett szakmai hitele is van rendesen, bátran mernék rájuk hivatkozni. Nehéz elképzelni, hogy mekkora meló lehet összerakni egy ekkora terjedelmű újságot minden hétre. Ha pedig nyelvtanulásképp angol nyelven akartok autós újságot olvasni, akkor Autocar-t olvassatok, mert amellett, hogy tényleg baromi jó, könnyen emészthető, nincsenek benne dél-londoni kocsmaszlengek vagy bonyolult Shakespeare-i angollal írt szófordulatok. Ha brit lennék, valószínűleg ezt járatnám.
Audi TTS, Posche Cayman, BMW 135i összehasonlító teszt az Autocar-ban. Másnak eszébe jutna pont ezeket összeengedni?
Persze lehetünk zöldek és védhetjük a fákat is, ma már bármilyen újságra előfizethetsz .pdf kiterjesztésben. Szerencsére vannak oldalak, ahol szépen archiválva vannak az elektronikus újságok és valamelyik világnyelven - többnyire angolul - olvashatók is. Úgyhogy ha másért nem is, de ezért mindenképp megéri nyelvet tanulni. Ha mégis erre vetemednél, hogy ilyeneket olvasol, ráadásul technikahuszár vagy, a Racecar Engineering-et merem ajánlani.
Részemről mindez csak tüneti kezelés, ha lehet, inkább a nyomtatott sajtóterméket preferálom. Megemlíthettem volna több újságot is, főleg hazait, de sajnos csak ezekre van rálátásom, hogy milyenek is ma. Próbálok nem elfogult lenni, de ha mindenképp előfizetnék valamire, akkor szívem szerint az AM lenne az. A polcon pedig az Autocar mellett elférne egy Super Street, meg valami autós újság Japánból.
Ti hogy vagytok ezzel? Van kedvenc újságotok? Esetleg járattok is egyet rendszeresen?
