A fehér izzónak jobb a fénye, meg kúlabb tőle az autó este. A sárga meg tök retró - tehát kúlabb tőle az autó este. Általában ezek az indokok hangzanak el, amikor az autósok a fehér vagy a sárga fény mellé teszik le a voksukat. Mindenkinek saját választása, melyik színben világítja meg az utat maga előtt, az utakon szétnézve jellemzően a fehér fény hidegebb vagy melegebb árnyalata az uralkodó. Ám most, hogy már megesett az óraátállítás és egyre cudarabb az idő, akadnak körülmények, amikor a kadmiumsárga leveri a fehéret. Most fényt gyújtok az éjszakában - kadmiumsárgát ráadásul.
A szelektív-sárga, vagyis kadmiumsárga egyébként tényleg retró; régen sokkal jellemzőbb volt, hogy ez a szín világította be a sofőrök útját. Sőt, Franciaországban 1937-től csakis a szelektív-sárga fény volt a megengedett. Volt ennek közlekedésbiztonsági oka is, de a legenda szerint az is közrejátszott a döntésben, hogy így sötétben is megkülönböztethetőek legyenek a francia autók. Elsőre ez flancolásnak hangzik, viszont két év múlva kitört a második világháború, és nyilván nagy könnyebbség volt már a fényszórók alapján megállapítani, hogy szövetséges vagy netán ellenséges jármű közelít a düllő felől. Több mint 50 éven át uralta a kadmiumsárga fény Franciaország utcáit, amikor 1993-ban a halogén izzók elterjedése és az EU szabványosításai eltörölték a rendeletet. Le Mans-ban viszont a mai napig él a funkció: a kadmiumsárga fény alapján szúrhatók ki a GT osztály autói éjjel.
Persze nem csak ennyi a haszna. Mert esős, havas, ködös időben autózva a sárga egyértelműen jobb a fehérnél. Mindemögött pedig az áll, ahogyan látunk.
A fehér a látható fény teljes spektrumát változatlanul veri vissza. Kadmiumsárga színt úgy kapunk, ha kivesszük a két legrövidebb hullámhosszú színt a spektrumból: a kéket és az ibolyát (innen jön a szelektív jelző). Minél rövidebb a hullámhossz, annál megterhelőbb a szemnek, így hamarabb is fárad el tőle. A nagyobb hullámhosszú színek, mint például a sárga, sokkal kellemesebben bánnak a szemmel kontrasztos, sötét környezetben.
Zord időben utazva, a fehér fény megcsillan a tejködön, a pustoló havon, az aljas esőcseppeken, ami visszaverődve káprázást fejt ki a szemeden. A kadmiumsárga fény nem verődik vissza olyan mértékben a látást korlátozó elemekről, így javítja a láthatóságot. Hosszabb, több órásra nyúlt úton pedig ez még inkább számít, hiszen a szemed sem fárad el olyan hamar.
A konklúzió tehát az, hogy a kadmiumsárga fény alkalmasabb ködfényszóróként a fehérnél.
Nagy piaca viszont nincs már a sárga fényű izzóknak, és az idő haladtával nem is lesz már nagyobb, a LED-ek mainstreambe kerülésével pedig lassan a halogén izzóknak sem. Annál inkább van piaca a lámpaspray-nek, de még inkább a sárga lámpafóliának, ami persze inkább tuningelemként vagy visszaretrósításként használatos. A fólia hőlégfúvózása helyett bevett szokás még az izzóra ráhúzható sárga búra is. Hátrányuk, hogy nagyjából 12-15%-ban visszavesznek a fényerőből, viszont olcsó és ha netán nem válik be, simán visszaalakítható. Érdemes viszont csínján bánni vele, mert már láttam olyan tunert, aki lelkesedésében még az irányjelzők fehér búráit is sárgára fóliázta.
Summa summarum, a kadmiumsárga fényszóró nem csak dizájnelem, indokolt látási viszonyok között jó szolgálatot tehet a szemednek. Ám akármilyen színű ködfényszóród is van, nem pótolja a kiégett tompítottat és nem helyettesíti a nappali menetfényt sem (azt a tompított helyettesíti). Úgyhogy légyszi, csak akkor kattintsuk fel a ködfényszórót, ha ezek az indokolt látási viszonyok fennállnak.
kép: Ana Sevilla García, Philip Ronan/Arpad Horvath - Wikimedia Commons, halfrain
