Volt bűnvadász, fejvadász, sirályul tudó kamionsofőr, milliárdos ültetvényes, bokszedző, banánkereskedő, kincskereső, titkosügynök, sheriff, zsaru és még mennyi minden... részemről akkor is a legkedvesebb szerep, amit Bud Spencer valaha eljátszott, a kórusban éneklő autószerelő volt a Különben dühbe jövünk című legendában. Habár igazából bármikor bármelyik filmjét szívesen újranézem. De ebben a filmben vezette filmes karrierje legvagányabb autóját.
Nem, nem a piros Puma Dune Buggy-ra gondolok sárga tetővel. A kis piros piskóta-Escortra, amivel a ralikrossz versenyen meccselt Terence Hill-lel, tízpontos háttérzenére.
Majd amivel megbosszulta az öreg Jeremiást azzal, hogy belül szépen átrendezte a gonosz főnök éttermét, tízpontos motorhangra.
Jó, kövezzetek meg érte, de egyszerűen nem bírom kihagyni a pisztáciás jelenetet a másik dühös filmből. Itt a dialógus a tízpontos.
És habár komoly sportolói múltját mindig is többre tartotta, mint színészi karrierjét, azt kell mondjam: kár érte. Kiváló színész volt.
Isten nyugosztalja.