Szinte mindegyik olimpán változik a sportágfelhozatal. Akadnak debütáló, esetleg visszatérő sportágak, vagy új versenyszámok születnek egy bizonyos sportágon belül. Technikai sport is van már szép számmal, amiben ötkarikás érmeket lehet szerezni. Az autó-és motorversenyzés mégsem tartozik ezek közé. Pedig volna ötletem, ami amellett, hogy látványos és igzalmas, még tök jól bele is passzolna az olimpiai játékok arculatába.
1900-ban Párizs városát érhette az a megtiszteltetés, hogy világkiállítás helyszínéül szolgáljon. Áprilistól egészen novemberig volt vendéglátó a francia főváros, a fél világ odacsődült. Kézenfekvő volt tehát a kiállítás részeként az olimpiai játékokat is ott rendezni, aminek egyik nem hivatalos versenyszáma egy Párizs-Toulouse-Párizs útvonalú autóverseny volt. Szinte mondani sem kell: a mezőny csaknem 100%-a franciákból állt. Díjazásban csak a konstruktőrök részesültek, a pilóták nevét fel sem jegyezték. Azt viszont véletlenül pont tudjuk, hogy az egyik kategória győztes autóját például maga Louis Renault vezette.
A kategóriákat tekintve annál szedett-vedettebb volt a verseny, indultak teherautók, taxik, de még tűzoltóautók is, persze rövidebb távon. Ami még ennél is érdekesebb, hogy már akkor is indultak elektromos autók, külön kategóriában. 114 évvel a Formula E előtt járunk…
Siralmas, de azóta legfeljebb a próbálkozásig jutottak el, hogy az autóversenyzés elismert olimpiai sportág legyen. Pedig 1900. óta nem csak az autózás, maga a világ is átesett pár tucat evolúciós ugráson. Az évek során tárgyalt már erről több ízben is a NOB és az FIA, legutóbb 2012-ben. Végső soron mindig ott esik hasra a dolog, hogy a NOB szerint a siker a sportolón kell, hogy álljon vagy bukjon, nem pedig az eszközökön. Gyenge szöveg.
Ha a NOB ehhez maradéktalanul tartaná magát, akkor még mindig csak futásból és birkózásból állna az olimpia programja. Mert az eszközök más sportágban is jelen vannak és fejlődnek. Gondoljunk csak egy simán egy futócipőre, de csak azért, hogy ne említsem a kerékpározást, aminek ma négy szakága (országúti, pályabringa, Mountain Bike, BMX) is az olimpiai versenyszámok között van. A fenti érvelés tehát a NOB részéről egy picit önellentmondó.
Ami pedig az FIA részéről hiba, hogy leginkább a Formula 1-et próbálja benyomni az olimpiai programba. Ebben nyilván az öreg spíler, Ecclestone keze is benne van. Oké, az autóversenyzés királykategóriája, a legnézettebb technikai sport a leglátványosabb autókkal, de az olimpiai részvételnek azért lennének akadályai.
Az egyik szerintem pont az, hogy ez az autóversenyzés csúcsa. Elég szűk lenne az indítható pilóták száma. Hiszen akkor már nyilván csak azok indulhatnak, akik rendelkeznek F1-es üléshez szükséges FIA szuperlicenccel. Plusz ha megnyered a VB-t, mi motivál arra, hogy olimpiai aranyat is nyerj? Nem lenne akkora presztízsértéke. Az F1-nek egyszerűen nincs szüksége olimpiára ahhoz, hogy az érdeklődés középpontjában maradjon.
De ha lenne is, milyen lebonyolításban? Három futam az olimpia ideje alatt és a végén a legtöbb pontot szerző pilóta nyer? Áááá…
És hol? Mit történik akkor, ha egy olyan város kap rendezési jogot az olimpiára, aminek a közelében sincs erre alkalmas versenypálya? Tokió nem lenne gondban ebből a szempontól, még mi sem, ha tényleg rendezési jogot nyernénk ’24-re.
De nem. El kellene vetni az ’F1-et az olimpiára’ projektet. Túl kényes kategória. Sőt, nem is pályaversenyzésben kellene gondolkodni. Hogyan is működnek más technikai olimpiai sportágak?
A BMX mezőnyverseny a 2008-as pekingi olimpián mutatkozott be. A lebonyolítási rendszere hasonít a ralikrossz-és a salakmotor versenyekére.
Ott vannak a BMX-versenyek: gyors lefolyásúak, több fordulós, kieséses rendszerben alakul ki a döntő mezőnye. Majdnem ugyanúgy, mint a ralikrosszban.
A ralikrossz helyből is egy izgalmas szakága az autóversenyzésnek, hiszen a versenyzőknek fordulóról fordulóra bizonyítaniuk kell, ha tovább akarnak jutni. Ráadásul erre alig van pár körük, úgyhogy nem épp az a fajta futam, amit a boxutcai elévágás és a gumistratégia dönt el. A pálya burkolata nem csak aszfaltból áll, ideiglenesen is kialakítható szinte bárhol, szinte bármilyen pályavonal. Sarkosan mondva BMX négy keréken. Közel sincs akkora nívója, mint az F1-nek, épp ezért sokkal több autóversenyző befér az indulók halmazába.
A ralikrosszban nincs kecmec, kevés az idő, sok az izgalom. 2014-ben végre elindult egy rendes ralikrossz-világbajnokság az FIA zászlaja alatt. Innen már csak egy közepes méretű ugrás az olimpiai szereplés.
És olcsóbb is, ami a technikát illeti. Az olimpiát rendező városok beszállítói szerződést szoktak kötni valamelyik autógyárral, ahogy idén Rio is kötött a Nissannal. 4000 Kicks crossover-t hajóztattak Szambaországba, csak az olimpia miatt. Ugyanekkora erőfeszítéssel le lehetne szerződni egy olyan márkával, amelyik képes egy bizonyos darabszámú, egyforma, ralikrossz versenyre felkészített versenyautót biztosítani. Lenne rá jelentkező, biztos vagyok benne.
És hogy ki indulhatna? Kézenfekvő: ahogy a bringásoknál a UCI (Union Cycliste Internationale – Nemzetközi Kerékpáros-szövetség) szervezése alatt lehet tekerni az indulási kvótákért, úgy az FIA is szervezhetne olyan kvalifikációs versenyeket, ami minden profi versenyző számára nyitott. Már csak egy sima selejtező legalább akkora show lenne, mint a Race Of Champions.
Így néz ki egy sima VB-forduló döntő futama. Olimpiai döntőnek is elmenne.
Egyébként is, ha már van BMX az olimpián, akkor a motokrossz vagy a salakmotor is simán felkerülhetne az olimpiai játékok listájára. Főleg úgy, hogy a BMX igazából a motokrossz kisöccsének tekinthető. Az F1-gyel ellentétben mind a motokrossz, mind a ralikrossz sokat nyerne az olimpiai szerepléssel. Kitűnő alkalom az új nézők bevonzására. Cselgáncsot vagy műugrást se nagyon látnak az emberek olimpián kívül.
Egy próbát megérne. És ki tudja, sok-sok évvel később egy csomó híres pilótáról azt olvashatnánk a Wikipédián, hogy olimpiai bajnok autóversenyző.
Úgyhogy ralikrossz, motokrossz és salakmotor versenyeket az olimpiára, én azt mondom. Ha tudnék franciául, lefordítanám ezt a posztot és elküldeném a NOB-nak.
