Nem kap valami nagy figyelmet a médiában, de még most is zajlik az ifjúsági olimpia Buenos Airesben. Pedig történelmi esemény bizonyos szempontból, mert motorsport is van a programban: az elektromos gokart bemutató sportágként szerepel a játékokon belül. Még. Mert Párizsra vagy Los Angelesre innen már csak egy kis-közepes ugrás a hivatalos szereplés.
Két forduló telt el, de máris problem van a ralivébével. Egy first world problem.
Szinte mindegyik olimpán változik a sportágfelhozatal. Akadnak debütáló, esetleg visszatérő sportágak, vagy új versenyszámok születnek egy bizonyos sportágon belül. Technikai sport is van már szép számmal, amiben ötkarikás érmeket lehet szerezni. Az autó-és motorversenyzés mégsem tartozik ezek közé. Pedig volna ötletem, ami amellett, hogy látványos és igzalmas, még tök jól bele is passzolna az olimpiai játékok arculatába.
Klasszikus, sablonszerű, sok filmben alkalmazott jelenet, amikor egy utasszállító repülőgépen a pilóta a másodpilótával együtt meghal/elájul, lényeg, hogy repülőgép vezetésére alkalmatlan állapotba kerül. Persze egyetlen utasnak sincs repüléssel kapcsolatos tapasztalata, a gép fogalmatlanul bolyong a légtérben, bekapcsolt robotpilótával. Ekkor jön képbe a főszereplő, aki beront a pilótafülkébe és kétségbeesetten segítséget kér a rádión. Végül az egyik közeli reptér irányítótornya megnyugtatja és ellátja a szükséges instrukciókkal a törékeny idegzetű hétköznapi főhőst, aki kikapcsolja a robotpilótát, sikeresen lerakja a gépet és mindenki megmenekül. Még szerencse, hogy a légitársaságoknál nincs olyan rádiós szabály, mint az F1-ben.
A mai napon már az időmérő edzésre kanyarodnak fel az az autók a Sarthe-i versenypályára, hogy aztán szombat délutántól egy teljes napon keresztül körözzenek rajta. Olyan ritka események közé tartozik a Le Mans-i 24 órás autóverseny, ami már 1923 óta megrendezésre kerül. Az elmúlt 83 verseny győztes autóit rakta össze egy képre egy Big Group nevű londoni marketingcég. Elég szemléletes kép lett, olyan, amit szívesebben nézegetnék a falon, mint a monitoron.
Két jubileumi járgányt viszont mindenképp kiemelnék a képről. Az egyik az 1966-os győztes, a kettes számú fekete Ford GT40, ami Chris Amonnal és Bruce McLarennel megtörte a Ferrari hatéves uralmát. Idén ezt a jubileumot szeretné a Ford méltón megünnepelni. Ebben az évben volt egyébként Le Mans történetének legszorosabb befutója, amikor McLaren konkrétan a célegyenesben előzte meg a szintén GT40-est hajtó Ken Miles-t.
A másik pedig az 1991-es győztes, az 55-ös zöld-sárga Mazda 787B, az első és máig az egyetlen japán autó, ami győzni tudott Le Mans-ban. Ráadásul az egyetlen nem dugattyús motorral hajtott győztes is, hiszen egy 2,6 literes Wankel-motor dolgozott benne. Ez utóbbi rekord már örökre megmarad neki, mert az FIA később kitiltoltta a versenyről a Wankel-motorokat. Érdekes még, hogy a győztes trió - Bertrand Gachot, Johnny Herbert, Volker Weidler - egyik tagja sem volt japán.
1986. május 2. Jean-Marie Balestre, az FIA elnöke bejelenti, hogy az elmúlt időszakban bekövetkezett halálos kimenetelű balesetek miatt a szezon végén az FISA felszámolja a Rali-világbajnokság B csoportját.
Ezzel a mementóval zárult le egy rövid, de tartalmas, máig visszasírt időszak, ami a leginnovatívabb és máig a sport legerősebb raliautóit termelte ki, a tragédiák miatt viszont végül a B csoport sorsa is tragikusan ért véget. Mindezek ellenére a '80-as évek a rali hőskora lett, az Audi, a Lancia és a Peugeot mérföldköveket tettek le, pilótáikkal együtt.
A modern Formula 1 kicsit olyan, mint a hazai oktatási rendszer. Egyiket sem hagyják békén, minden évben jön valami módosítás, akár év közben is. De ez csak a kisebbik baja mindkettőnek.
Már most érződik a hatása a 2017-es szabálymódosításoknak a Rali-világbajnokságban. Az F1-hez hasonlóan itt is a technikai előírásokon változtatott az FIA. Hosszabbra engedték a pórázt a csapatoknak; az új generációs WRC-k erősebbek, könnyebbek, látványosabbak lesznek. Csúnyán szólva B-csoportosodnak.