Jenson Button egy pozitív és jó humorú autóversenyző, aki hosszú karriert tudhat már maga mögött: 17 szezonon, 309 nagydíjon át volt része a Formula 1 nevű taposómalomnak. Aki pedig elég ideje követi a Formula 1-et, ismeri a történetét. Idén megjelent életrajzi könyvében viszont Button most betekintést enged abba, ami ezidáig láthatatlan volt a történet mögött, egyúttal megválaszol rengeteg miértet és hogyant; immáron magyar nyelven is, a Kossuth Kiadó gondozásában.

Drasztikus, bár kevésbé látványos változás volt a Formula 1-ben a turbómotorok felordítása 2014-ben. 2017-ben viszont jönnek az ingergazdagabb újítások: nagymértékben agresszívabb külsőt kapnak az autók, széles gumik, széles kasztnik jönnek, majdnem, mint a '90-es években. Vasárnap lezajlik a szezon utolsó futama is, így most, hogy már fél lábbal kiléptünk a F1 jelenlegi aerodinamikai korszakából, úgy gondolom, a történet végén érdemes megemlíteni, hogy hogyan is kezdődött, mert bőven megér egy mesét.

Klasszikus, sablonszerű, sok filmben alkalmazott jelenet, amikor egy utasszállító repülőgépen a pilóta a másodpilótával együtt meghal/elájul, lényeg, hogy repülőgép vezetésére alkalmatlan állapotba kerül. Persze egyetlen utasnak sincs repüléssel kapcsolatos tapasztalata, a gép fogalmatlanul bolyong a légtérben, bekapcsolt robotpilótával. Ekkor jön képbe a főszereplő, aki beront a pilótafülkébe és kétségbeesetten segítséget kér a rádión. Végül az egyik közeli reptér irányítótornya megnyugtatja és ellátja a szükséges instrukciókkal a törékeny idegzetű hétköznapi főhőst, aki kikapcsolja a robotpilótát, sikeresen lerakja a gépet és mindenki megmenekül. Még szerencse, hogy a légitársaságoknál nincs olyan rádiós szabály, mint az F1-ben.