Jenson Button egy pozitív és jó humorú autóversenyző, aki hosszú karriert tudhat már maga mögött: 17 szezonon, 309 nagydíjon át volt része a Formula 1 nevű taposómalomnak. Aki pedig elég ideje követi a Formula 1-et, ismeri a történetét. Idén megjelent életrajzi könyvében viszont Button most betekintést enged abba, ami ezidáig láthatatlan volt a történet mögött, egyúttal megválaszol rengeteg miértet és hogyant; immáron magyar nyelven is, a Kossuth Kiadó gondozásában.

Klasszikus, sablonszerű, sok filmben alkalmazott jelenet, amikor egy utasszállító repülőgépen a pilóta a másodpilótával együtt meghal/elájul, lényeg, hogy repülőgép vezetésére alkalmatlan állapotba kerül. Persze egyetlen utasnak sincs repüléssel kapcsolatos tapasztalata, a gép fogalmatlanul bolyong a légtérben, bekapcsolt robotpilótával. Ekkor jön képbe a főszereplő, aki beront a pilótafülkébe és kétségbeesetten segítséget kér a rádión. Végül az egyik közeli reptér irányítótornya megnyugtatja és ellátja a szükséges instrukciókkal a törékeny idegzetű hétköznapi főhőst, aki kikapcsolja a robotpilótát, sikeresen lerakja a gépet és mindenki megmenekül. Még szerencse, hogy a légitársaságoknál nincs olyan rádiós szabály, mint az F1-ben.

Amellett, hogy a Mercedes körbenyerte ezt a szezont, és a Ferrari, de többnyire Sebastian Vettel a nyomukban volt és láttunk egy király Magyar Nagydíjat, szomorú, hogy a pályán kívül történtek adják a beszédtémák java részét. Állandó napirendi pont a költségcsökkentés, szabálymódosítások szezon közben, a versenynaptárban szereplő pályák cserélgetése, elégedetlenség a sport iránti érdeklődés hiánya miatt, sőt van, aki még mindig a V6-os turbómotorokat próbálja elfogadni. Ismét felvetődött Jules Bianchi és Justin Wilson halála után a zárt cockpit alkalmazásának megsürgetése, majd az ügyfélmotorok bevezetése, amit gyorsan leszóltak a gyári csapatok. Sőt, még a privát Sauber is, pedig rajtuk tényleg segíthetett volna.