Nem terveztem, hogy karácsony után még idén beiktatok egy posztot, de a fejemben gyorsan átpörgetve a dolgokat nettó tíz perc alatt összeállt ez az egész, és így utólag hülye lettem volna nem megírni. A cím már spoilerez, tekerjünk hát vissza és nézzük az autóipar és a motorsport idei eseményeit blogszempontból, hónapra lebontva. Döbbenetes, hogy mennyi az évforduló…
Tavaly októberben még csak mosolyogni lehetett azon, amikor Nico Rosberg célul tűzte ki, hogy ha már a világbajnokság számára elúszott, 2015 utolsó négy futamát afféle privát minivébéként behúzza. Meg is nyerte mind a négyet, még láthatóan Hamiltont is zavarta ez a sorozat, pedig sok oka nem volt rá, már világbajnok volt. Nem volt rossz, aztán majd jövőre is játszd be ugyanezt, Nico.
Bejátszotta: az első négyből négy győzelem, Barcelonáig 100%-os volt, ott mindkét Merci kiesett az első körben. Mégis az volt Hamilton addigi legjobb versenye, mert a szezonban először nem nőtt a hátránya Rosberggel szemben.
Bezony. A blog kattintásszámlálója hatszámjegyűre fordult, ráadásul úgy, hogy most már nem számolom bele azokat, amiket én kattintottam posztírás vagy a CSS piszkálása miatt.
Jó, egyes oldalaknak kábé a napi látogatottsága ennyi, ettől függetlenül azért mégis eltölt egy kis büszkeség, hiszen bele sem gondoltam ekkora olvasottságba, amikor belekezdtem.
A laptelöltések majdnem negyedét egyébként egyetlen poszt, az autós becenév-szótár szedte össze, aminek váratlanul nagy sikere lett. Azóta sincs elfeledve, a szótár bővítése még most is fut a háttérben. Szintén emlékezetes siker volt még a Pikes Peak-i hegyiverseny sztorijáról készült poszt, ami pedig a Totalcar hidegindító rovatában volt vendégszereplő egy bekezdés erejéig.
Mindezt köszönöm az Indexnek, hogy ezidáig 25 posztom is Index2-s kiemelésre került, sőt ebből hatot az Index címlapján láttam viszont.
Legfőképp pedig Nektek köszönöm, hogy ide kattintottatok, remélem nem bántátok meg. Bízom benne, hogy megünneplünk még pár óraátfordulást. És pacsi annak a hét illetőnek, akik megnyomták a Követés gombot a jobb felső sarokban.
A mai napon már az időmérő edzésre kanyarodnak fel az az autók a Sarthe-i versenypályára, hogy aztán szombat délutántól egy teljes napon keresztül körözzenek rajta. Olyan ritka események közé tartozik a Le Mans-i 24 órás autóverseny, ami már 1923 óta megrendezésre kerül. Az elmúlt 83 verseny győztes autóit rakta össze egy képre egy Big Group nevű londoni marketingcég. Elég szemléletes kép lett, olyan, amit szívesebben nézegetnék a falon, mint a monitoron.
Két jubileumi járgányt viszont mindenképp kiemelnék a képről. Az egyik az 1966-os győztes, a kettes számú fekete Ford GT40, ami Chris Amonnal és Bruce McLarennel megtörte a Ferrari hatéves uralmát. Idén ezt a jubileumot szeretné a Ford méltón megünnepelni. Ebben az évben volt egyébként Le Mans történetének legszorosabb befutója, amikor McLaren konkrétan a célegyenesben előzte meg a szintén GT40-est hajtó Ken Miles-t.
A másik pedig az 1991-es győztes, az 55-ös zöld-sárga Mazda 787B, az első és máig az egyetlen japán autó, ami győzni tudott Le Mans-ban. Ráadásul az egyetlen nem dugattyús motorral hajtott győztes is, hiszen egy 2,6 literes Wankel-motor dolgozott benne. Ez utóbbi rekord már örökre megmarad neki, mert az FIA később kitiltoltta a versenyről a Wankel-motorokat. Érdekes még, hogy a győztes trió - Bertrand Gachot, Johnny Herbert, Volker Weidler - egyik tagja sem volt japán.
A modern Formula 1 kicsit olyan, mint a hazai oktatási rendszer. Egyiket sem hagyják békén, minden évben jön valami módosítás, akár év közben is. De ez csak a kisebbik baja mindkettőnek.