It's sorta a cliché nowadays, but those lines having been sang along in thousands of lyrics about following our dreams are not lying. Daydreaming is good. It feels uplifting to visualise and meditate over them and to plan everything forewards. It fills us with positivity and motivation. Like as kids, miniature car guys, when we listed all the cars we wanted to possess when we grow up. Then time goes by, priorities and dreams adapt and change. But Tony, in this case, remained as a kid. And he doesn't regret it for a single minute.

Közhelyes manapság, de ettől még nem válik hazugsággá az az ezernyi dalszövegben megénekelt szólás, hogy ragaszkodjunk az álmainkhoz. Álmodozni jó; jó érzés a céljainkat magunk elé képzelni, mindent eltervezni, pozitivitással és motivációval tölt fel minket. Hiszen már gyerekként, kis autóbubusként is listát vezettünk arról, milyen autókat fogunk majd birtokolni nagykorunkban. Majd ahogy az idő halad mellettünk, a prioritások, és velük együtt az álmok is csiszolódnak, változnak, cserélődnek. Tony viszont ebben a tekintetben megmaradt gyereknek. De egy percig sem bánja.

Ott kezdődött, hogy ismerek egy csajt, nevezzük mondjuk Nórinak. Ugyanabba a középsuliba jártunk, csak ő egy évfolyammal lentebb. Amíg én érettségi után autószerelő lettem, Nóri fodrász, amihez én is hozzájárultam - a hajammal: többször is voltam a hajmodellje a vizsgáin, és azóta is ő csetkeli a fejemet időnként.

A suli óta Nóri elhelyezkedett egy szalonban és apránként építgeti a saját életét; lett albi, majd nyelvvizsga is, na meg jogosítvány. A következő szökkenés pedig (mivel a dolgok jelen állása és az elvei szerint saját lakása neki sem mostanában lesz) egy saját autó lenne. Úgyhogy a legutóbbi látogatásomnál erre terelődött a fodrászduma.

Ott bezzeg helikopterről filmeznek, miközben egy rommáreszelt, ősöreg Toyotával csapatsz keresztül az erdőn, a jobbodon pedig a helyi jócsaj bájos északi nyelven diktálja az itinert.

50 év a piacon, 11 generáció, 44 millió eladott példány - egy rockzenekar is megirigyelhetné ezeket a számokat, nemhogy egy mezei személyautó. Habár ennek a rocksztárnak a neve mindvégig Corolla maradt, jópár lemezgúnyát és stílust magára húzott az elmúlt fél évszázadban. Julbileumi Corolla gigagörgetős. 

Még akkor se, ha az a fiatalabb illető alig múlt ötéves. A kis Phoenix megmutatja az apukája Corolláján, hogyan cserélj kerékcsapágyat.

Persze a büszke apuka nyilván nem hagyta az óvodás kisfiára a berohadt csavarokat, de nagyon ügyesen összevágta a kissrác minden egyes lépését, aki egy pillanatig sincs zavarban, úgy dolgozik, mint a nagyok.

A cukiságfaktora mellett ráadásul tanulsága is van, hiszen Phoenix nem kendácsol sehol; miután megemelte az autót, első dolga, hogy bakot tesz alá, és ahol lehet, célszerszámokkal dolgozik. Elsősorban mégsem ettől, hanem a zseniális kivitelezéstől dobtam el az agyam.

Onnan indult az egész, hogy múltkor a Bud Spencer emlékposzt után egy cimborám megkérdezte, miért neveztem a posztban az öreg pofonfa kocsiját piskóta-Escortnak. Miután elmagyaráztam neki, miért lett ez az első generációs Escort ragadványneve, sorra jöttek elő a hasonló, autókat azonosító jellegzetes becenevek, a javára pedig az volt a reakció, hogy: az melyik? vagy: az hogy néz ki?

Hirtelen felvillant a fejem fölött a kalózkalapos villanykörte a Queens Of The Stone Age lemezborítójáról. Ahogy a marketingesek mondanák: piaci rést leltem. A neten max összevissza vannak meg ezek az autós becenevek, hozzátartozó magyarázat nélkül. Adott lett hát a feladat: muszáj lesz erről egy szótárat írni, hogy ezentúl senkinek se kelljen autóbubus társaságban leplezni a zavartságát, amiért fogalma sincs arról, hogy milyen autóról is van épp nagyba' szó.

Törtem a fejem a következő héten, milyen hasonló jellegzetes autós becenevek vannak még, majd követtem Kodály és Bartók példáját; felkerekedtem és megkérdeztem a nálam bölcsebbeket. Így jött össze egy vékony lista, amit még bőven lehetne bővíteni, ehhez viszont a Ti segítségetek is jól jönne.

A negyedik generációs Toyota Supra ismert és elismert autó már a kilencvenes évek eleje óta. Van egy ritkaságfaktora, a kinézete még több mint húsz év után is mutatós, a mai napig megnézik az emberek az utcán, még a szériapéldányokat is. Meg persze ott van az orrában a híres háromliteres, sorhatos 2JZ motor. A Supra eddig ezekről volt ismert, de mostmár azt is tudjuk róla, hogy ha kell, gond nélkül képes megkerülni a földet az Egyenlítő mentén - huszonegyszer.

Minnasan, konnichiwa. Úgy vettem észre, hogy sokaknak nem teljesen tiszta a címben szereplő hárombetűs kifejezés, csak maximum addig, hogy japán autók gyűjtőneve. Nyilván valami rövidítés, valami Japán… passznemtudommiamásikkettő. Ez igaz is, de érdemes ennél mélyebbre ásni. És hogy ne kelljen a Google fordító felett szemráncolva, szemöldökhúzva fordítgatnotok az idegen nyelvű fórumokat, álljon hát itt Nektek egy magyar nyelvű JDM kisokos, a Japán államalapítás ünnepének apropóján. Megfejtjük a hátsó szélvédők sarkaiba ragasztott matricák eredetét és azt is, hogy például miért pont 280 lóerős a Lancer EVO. Meg, hogy egyáltalán mitől JDM gép egy JDM gép.

Már most érződik a hatása a 2017-es szabálymódosításoknak a Rali-világbajnokságban.  Az F1-hez hasonlóan itt is a technikai előírásokon változtatott az FIA. Hosszabbra engedték a pórázt a csapatoknak; az új generációs WRC-k erősebbek, könnyebbek, látványosabbak lesznek. Csúnyán szólva B-csoportosodnak.