It's sorta a cliché nowadays, but those lines having been sang along in thousands of lyrics about following our dreams are not lying. Daydreaming is good. It feels uplifting to visualise and meditate over them and to plan everything forewards. It fills us with positivity and motivation. Like as kids, miniature car guys, when we listed all the cars we wanted to possess when we grow up. Then time goes by, priorities and dreams adapt and change. But Tony, in this case, remained as a kid. And he doesn't regret it for a single minute.

Közhelyes manapság, de ettől még nem válik hazugsággá az az ezernyi dalszövegben megénekelt szólás, hogy ragaszkodjunk az álmainkhoz. Álmodozni jó; jó érzés a céljainkat magunk elé képzelni, mindent eltervezni, pozitivitással és motivációval tölt fel minket. Hiszen már gyerekként, kis autóbubusként is listát vezettünk arról, milyen autókat fogunk majd birtokolni nagykorunkban. Majd ahogy az idő halad mellettünk, a prioritások, és velük együtt az álmok is csiszolódnak, változnak, cserélődnek. Tony viszont ebben a tekintetben megmaradt gyereknek. De egy percig sem bánja.

'Cos the Japanese had already been competing sideways way before Formula Drift came up the idea.

Drifting is a stylish form for moving forward. It goes hand-in-hand with eargasmic engine sound which gives you goosebumps, and tasteful, fragnant, thick tyre-smoke. And brings much fun. If you might want something to "blame" for that (in a good way), do it with Japan's geography in the first place. Approximately 3/4 part of the country is highlands and mountains, hence there are much steep, narrow, curvy roads separated from the abyss with a plain metal barrier. It was only a matter of time for the local to push the art of countersteering and turning with the right pedal to the limits.

The first amateur drifting contests were held just for fun and self-entertaining, but they made their way by time: the preparations for a professional, competitive environment started in 1999. Later the madness started spreading outside Japan. The rest - as they say - is history.

Mert a felkelő nap országában már akkor versenyszerűen kilinccsel vették a kanyarokat, amikor a Formula Drift még csak kósza gondolat se volt.

A driftelés a haladás látványos változata, ami libabőröztetően gusztusos motorhanggal és illatosan tömény gumifüsttel jár. Valamint sok mókával. És ezért csak Japán földrajza vonható felelősségre. Az ország háromnegyede hegyvidék, az úthálózat pedig ebből kifolyólag szép számmal bővelkedik a meredek, szűk szerpentinekben, amiket nem ritkán egy lemezkorlát választ el a szakadéktól. Csak idő kérdése volt, mikor kezdik el a helyiek a gázzal kanyarodás és az ellenkormányzás művészetét egyre kintebb tologatni.

A főként egymás szórakoztatására rendezett amatőr versenyek pedig utat törtek maguknak: 1999-ben elindult a szervezkedés, ami profi versenykörülményeket biztosított a driftetek számára. Az őrület pedig idővel túlburjánzott Japánon. A többi pedig már tényleg történelem.

Egy gyors slow motion, vagy ha úgy tetszik, egy lassú timelapse. Főszerepben egy RB26DETT motor.

Minnasan, konnichiwa. Úgy vettem észre, hogy sokaknak nem teljesen tiszta a címben szereplő hárombetűs kifejezés, csak maximum addig, hogy japán autók gyűjtőneve. Nyilván valami rövidítés, valami Japán… passznemtudommiamásikkettő. Ez igaz is, de érdemes ennél mélyebbre ásni. És hogy ne kelljen a Google fordító felett szemráncolva, szemöldökhúzva fordítgatnotok az idegen nyelvű fórumokat, álljon hát itt Nektek egy magyar nyelvű JDM kisokos, a Japán államalapítás ünnepének apropóján. Megfejtjük a hátsó szélvédők sarkaiba ragasztott matricák eredetét és azt is, hogy például miért pont 280 lóerős a Lancer EVO. Meg, hogy egyáltalán mitől JDM gép egy JDM gép.