Saját magad viszed haza az IKEA-szekrénysort, esetleg épp most készülsz levinni a pálinkafőzőt és a fagyasztóládát a nagyfaterhoz? Ha lehajtott ülésekkel sem fér el hátul a szajré és nincs a látótérben egy kölcsön-Transit, meg kell hosszabbodni egy utánfutóval. Pakolás közben azonban nem ajánlatos megfeledkezni a súlyelosztás fontosságáról, ehhez íme egy kis demonstráció és egy pár jó tanács a Popular Machanics jóvoltából: hogyan viselkedik egy utánfutó, ha a közelre, illetve távolra pakoljuk az autótól a nagy tömegű terhet.
Nem szorul bonyolult magyarázatra: minél közelebb pakoljuk az autóhoz, a magunk után húzott tömeg szinte teljesen együtt mozog az autóval. Ám ha túlságosan hátra rakjuk...
A teher olyan messzire kerül a rendszer tömegközéppontjától, hogy a legkisebb külső erő hatására is beindul az inga-effektus és az egész hóbelevanc ütemes kígyózásba kezd, magával rántva az autót is.
Ehhez hozzájön még az is, hogy az utánfutó nem csak ingaként, hanem kétkarú emelőként is viselkedik: a hátra helyezett súly automatikusan megemeli az utánfutó elejét, amivel az autóhoz van rögzítve. Ennek következtében az autó hátulja is némileg elemelkedik a talajtól, tehát a hátsó kerekek sem tapadnak rendesen. Aminek egyenes ági következménye a túlkormányzottság.
Mi tehát a teendő költözésnél, hogy ez ne történjen meg?
- A lehető legegyenletesebben kell szétosztani a terhelést a rakfelületen. Ha ez nem megoldható, a nehezebb cuccok inkább kerüljenek bentebb. A legideálisabb persze az lenne egyébként, ha a legtöbb súly a tengelyre esne.
- Útközben következetesen (inkább pesszimistán) kell megválasztanunk a sebességünket, számítva a hosszabb fékútra és minimalizálni a hirtelen kormánymozdulatokat.
- Ha pedig netán mégis megindulna a hátulja, esetleg valaki nagy sebességgel halad el mellettünk, le kell szállni a gázról és erősen tartani a kormányt.
