Bizony vannak olyan helyek, ahol az autóversenyzés már olyan autentikus népszokásnak számít, mint felénk a disznóvágás vagy a pálinkázás. Persze melyik másik helyre is vonatkozna ez, mint a legendásan motorsportbubus skandináv térségre; több évtizedes hagyománya van már a ralikrosszpályán kergetőzésnek bontószökevényekkel, csak mókából.
Drága hobbi? Könnyen az lehet, de azért Svédországban sem a saját pénze ellensége egyik hobbiversenyző sem. A hullámosan hagyott, ímmel-ámmal kiegyengetett lemezek alatt nem bújik meg sok-sok pénzből összetervezett versenytechnika. A bukócső persze alapkövetelmény ezen a szinten is, a műszaki szabálykönyv további része viszont mindössze annyiból áll, hogy nem lehet sem feltöltött motorral, sem összkerék-hajtással pályára gurulni, nehogy felboruljanak az erőviszonyok.
Ami a legjobb az efféle népversenyzésben, hogy az autók minden verseny után megvásárolhatók. Így nem csak a költségek maradnak alacsonyan, de bárki lehetőséget kaphat arra, hogy kipróbálhassa magát egy versenyen. Ehhez elég egy sorsjegyet venni az áhított autóért és ha szerencséje van, kb. 6500 Svéd Koronát leszurkolni érte. Forintban ez kb. 200 ezer.
Persze a móka közé néha beborul egy kis izgalom, a gyorsaság pedig nem csak a pályán, hanem a szélén, szerelés közben is elengedhetetlen. Aki pedig komolyan a győzelemre hajt, télen SAAB-bal, nyáron Volvóval áll rajthoz.
De inkább kussolok, a következő negyedórás Carfection videó majd bebizonyítja, hogy milyen felhőtlen és jól kitalált ez a fajta filléres hobbiautózás. Néha a Spektrumon is leadhatnának pár ilyet.
