A minap ismét el kellett oszlatnom az ismertségi körömben egy klasszikus tévhitet a téli gumiválasztásról. Egészen konkrétan a 'széles gumi kell télen, mert az nagyobb felületen érintkezik a talajjal' teóriát. Hát pont, hogy nem.
Merthogy havon, jégen bizony az egyik legjobb barátunk a minél keskenyebb gumi. Hiszen amíg a szélesebb guminak egy csomó havat kell kitúrnia az útjából, a keskenynek annál kevesebbet, és ez még csak a kisebb előnye.
A keskeny gumi igazi előnyét a nagyobb felületi nyomás adja: egy keskenyebb gumi kisebb felületén érintkezik a talajjal, ezért a kocsi súlyának is ezen a kis felületen kell eloszlania. Fizikául ez p=F/A, magyarul pedig: minél kisebb felületen (A) oszlik el az autó súlya (F), annál nagyobb lesz a felületi nyomás (p). Ennek köszönhetően az autó a keskenyebb gumikon jobban belekapaszkodik a talajba, nagyobb a tapadás, több motorerőt tud a a talajra vinni.
Ez a tétel, bizonyításként ott vannak a raliautók: ők közelről ismerik a felületi nyomást, ezért extrakeskeny stoplisgumikkal szelik át a hó/jég borította szakaszokat, hogy a kocsi saját súlyát használva kihozzák a tapadásból a legtöbbet. Néhol olyan nevetségesen néznek ki ezek a járgányok a majdhogynem Simson gumi széles kerekeiken, mint egy párórás, csetlő-botló zsiráfgida. De ki nem szarja le, első a funkció, utána ráérünk azon filózni, hogy is nézünk ki.
