Szeptember van, elmúlt a nyár, mintha csak tegnapelőtt lett volna. Volt benne Le Mans, Pikes Peak, Indy 500, a három legősibb hagyományű verseny tovább írta a történelmét idén is.
És volt Mille Miglia, ami korban vetekszik a fentiekkel, csak az autóverseny-jellege transzformálódott át az évek során. Az egykori ezer mérföldes, Olaszország közútjain végigkanyargó arisztokrata-autóverseny 1977 óta már inkább "csak" népünnepély, de az azt körülvevő hype változatlan. Ahogy az induló autók is jóformán változatlanok, itt tényleg megállt a naptár 1957-nél; pár törpeállam költségvetése összetömörül veteránautók formájában erre az eseményre.
Az Alapjárat stábja pedig volt olyan mázlista, és kiment az idei Mille Migliára, szemlegeltetés után pedig végigkísérte a mezőnyt. Örvendetes a szemnek, hogy a résztvevők egyáltalán nem kímélik a makulátlan Alfákat, Ferrarikat, Maseratikat, Aston Martinokat, BMW-ket, Porschéket, Merciket, pedig ezek az autók már az olajválság idején is minimum tinik voltak.
