Lewis Hamilton és a Mercedes legalább annyira nyerte meg az idei vébét, mint amennyire Sebastian Vettel és a Ferrari elvesztette azt. Persze ezzel nem Hamilton idei teljesítményét akarom lehúzni, hiszen az egész évet nagytotál-plánban nézve a legjobb volt, még ha az első harmadában Vettel és a Ferrari állt nyerésre, de a nem ledolgozhatatlan, 40 pontos hátrányát a szezon utolsó harmadában csak megduplázta. Kettősségekkel volt tele a szezon, mind a két bajnokesélyes csapat húzott zseniálisat és követett el hibákat egyaránt, ám amíg a Mercedes amit csak tudott, nagy százalékban hozta is, addig a Ferrarinál Monza, de talán már Hockenheim óta elszakadt valami.

Nem kap valami nagy figyelmet a médiában, de még most is zajlik az ifjúsági olimpia Buenos Airesben. Pedig történelmi esemény bizonyos szempontból, mert motorsport is van a programban: az elektromos gokart bemutató sportágként szerepel a játékokon belül. Még. Mert Párizsra vagy Los Angelesre innen már csak egy kis-közepes ugrás a hivatalos szereplés.

Elérkezett a vízválasztó a szezon bő kétharmadánál/szűk háromnegyedénél, ami ideális alkalom egy terjedelmes elemzéshez az F1-mentes üres hétvégére, az utolsó hullám előtt. És bár nem telt még le a rendes játékidő Lewis Hamiton és Sebastian Vettel meccse között, amerre csak nézek, csak azt látom/olvasom, hogy mind a sajtó, mind a szurkolók gyakorlatilag már Monza óta hívják a papot, hogy felkenje Vettel szezonját, miközben már hűtik a pezsgőt Hamilton egészségére.

Hova még? Nem értem. Kifejtem azt is, hogy miért gondolom így, de előbb nézzük meg, hogy jött össze ez a 40 pont különbség. Kezdjük Hockenheimnél.

Szeptember van, elmúlt a nyár, mintha csak tegnapelőtt lett volna. Volt benne Le Mans, Pikes Peak, Indy 500, a három legősibb hagyományű verseny tovább írta a történelmét idén is.

És volt Mille Miglia, ami korban vetekszik a fentiekkel, csak az autóverseny-jellege transzformálódott át az évek során. Az egykori ezer mérföldes, Olaszország közútjain végigkanyargó arisztokrata-autóverseny 1977 óta már inkább "csak" népünnepély, de az azt körülvevő hype változatlan. Ahogy az induló autók is jóformán változatlanok, itt tényleg megállt a naptár 1957-nél; pár törpeállam költségvetése összetömörül veteránautók formájában erre az eseményre.

Az Alapjárat stábja pedig volt olyan mázlista, és kiment az idei Mille Migliára, szemlegeltetés után pedig végigkísérte a mezőnyt. Örvendetes a szemnek, hogy a résztvevők egyáltalán nem kímélik a makulátlan Alfákat, Ferrarikat, Maseratikat, Aston Martinokat, BMW-ket, Porschéket, Merciket, pedig ezek az autók már az olajválság idején is minimum tinik voltak.

Na nem a Barca kezdő alakzata, hanem a futamgyőzelmek aránya a három F1-topcsapat között. Majdnem féltávnál az idei Formula 1 szezonban azt kell mondjam, hat éve nem volt ilyen élvezetes, kibalanszolt a bajnokság. A vébécímre ettől még reálisan csak Lewis Hamiltonnak és Sebastian Vettelnek van esélye. Hasonló a helyzet, mint 2000-ben volt: Schumacher vagy Häkkinen lesz előbb háromszoros világbajnok? Az idei tét viszont egy ötödik vébécím. Szubjektív konklúzió-szösszenetek az élről.

Loeb rekordja oda. Nagyon helyes, hiszen ezért is volt. A Pikes Peak új királya pedig egy elektromos Volkswagen. Fogadkoznék, hogy meg se érjük, mire ezt az időt is megdöntik, de már Loebnél is elkiabáltam magam.

Pacsi Romain Dumas-nak és a VW-nek, ügyesek voltak mindketten. Remélhetőleg majd felkerül egy full onboard videó is.