Jenson Button egy pozitív és jó humorú autóversenyző, aki hosszú karriert tudhat már maga mögött: 17 szezonon, 309 nagydíjon át volt része a Formula 1 nevű taposómalomnak. Aki pedig elég ideje követi a Formula 1-et, ismeri a történetét. Idén megjelent életrajzi könyvében viszont Button most betekintést enged abba, ami ezidáig láthatatlan volt a történet mögött, egyúttal megválaszol rengeteg miértet és hogyant; immáron magyar nyelven is, a Kossuth Kiadó gondozásában.
Jenson Button puha borításban, több, mint 300 oldalon, képekkel illusztrálva vezet végig minket versenyzői karrierjén - tehát jóformán az egész életén. Olvasmányos, majdnem regényes, humoros elbeszélésben meséli el kalandos utazását a kezdetektől napjainkig.
Frome-tól Grove-ig
Jenson Button karrierje történetébe a legelejétől, Frome-i otthona lépcsőfordulójától bekapcsolódhatunk. Nem rejteget semmit, nyíltan beszél gyerekkoráról, csínytevéseiről, családjáról, szülei feszült viszonyáról, válásukról. És az autóversenyzésről, hogy jutott el a Hot Wheels kisautóktól egy lenyűgöző, fiús ajándék, egy gokart ülésébe, amivel egy kiürült reptéren, majd egy gokartpályán ismerkedik. És ez egy előre kódolható kulcspillanatba torkollik: mindenben támogató apja kezdeti vonakodásai ellenére a nyolcéves Jenson elindul élete első versenyén, vizes pályán.
Tehetsége nem maradt kiaknázatlan, amit kezdetben apja, John egyengetett a nagyobb ligák felé. Jenson hihetetlen részletességgel festi le nekünk a versenyek hangulatát, megmagyarázza, miért is tekinti rengeteg sportoló a gokartozást a legtisztább versenyzésnek. A bizonyítási vágy hozadékaként hamar megízlelte a sikert és a bukást is. A hobbi pedig szenvedéllyé változott, majd apjával egy közös elhatározássá érett: a cél az F1, és ezért mind ő, mind az apja mindent feltett. Jenson pedig meg is fizeti az árát, mert így kettős életet kényszerült élni: az ambiciózus versenyző, és egy beilleszkedéssel küszködő átlagos tinédzser életét. Beszél ezen kettősség kölcsönhatásáról és törekvéseiről a két élet kibékítésére.
A hullámvölgyek ellenére Button tehetsége fokozatosan utat tört magának. Gokartos évei után megismerkedett a formulaautózással, egyre ismertebb nevek ellen, egyre nívósabb pályákon vívta meg heroikus harcait, melynek végpontja egy F1-es autó tesztelése, és egy vicces telefonhívás, amely Frank Williams Grove-i irodájáig repítette.
A hányatott út az áhított koronáig
Az F1-ben Button mélyvízbe került, de eltökélten próbált boldogulni, amit az őt körülvevő emberek nem feltétlen kívántak megkönnyíteni neki. Senki nem menekül: Button lerántja a leplet csapattársairól, főnökeiről, legyen az jó, vagy rossz, amit olvasunk róluk. Elmeséli, milyen volt megtapasztalni az ismertség mindkét oldalát: fiatal kora, tehetsége, vezetési-és életstílusa is a nyilvánosság kedvelt témája lett és most megtudhatjuk, milyen gondolatok húzódtak meg a médiának adott nyilatkozatai mögött.
Közben tovább narrálja a pályán megtett előrelépéseit. Első pontok a Williamsszel, szenvedés és frusztráció a Benettonnal, egy nem túlzottan részletezett, meghiúsult visszaigazolás a Williamshez, és az euforikus első áttörés a BAR-ral: az első pole pozíció, az első dobogók, és a jeget megtörő első nagydíjelsőség a 2006-os magyar nagydíjon, esős időben.
A váratlan győzelem utáni eredménytelenség a Hondával nem törte meg a képességeibe vetett hitét. Mindemellett Button sincs fából, elmeséli, milyen volt megtapasztalni a mellőzöttséget, először Juan Pablo Montoya, majd későbbi csapattársa, Fernando Alonso javára. Nyíltan bevallja, mennyire dühítették körülötte pilótatársai sikerei és a folyamatos szembesülés az örök tétellel, miszerint a világbajnoki cím alapkelléke egy jó autó.
A jó autóra pedig egészen a tizedik szezonig kellett várni, amikor a majdnem munkanélkülivé vált Button a Honda romjaira épített Brawn GP szuperszezonjában hat futamgyőzelmet szerzett és végre megvalósult az apjával anno megálmodott világbajnoki cím.
Button őszintén beszél a válláról lehulló teherről. Nála csak Nigel Mansell és Nico Rosberg várt többet a világbajnoki címre, ígéretes tehetsége sokáig úgy tűnt, beváltatlan marad. Elmondása szerint a mai napig mosolyt csal az arcára, ha visszagondol a rádióba ordított "We are the champions"-ra, amit nyugodtan el is hihetünk neki.
Az új kihívástól a visszavonulásig
30 évesen, tapasztaltan, friss világbajnoki címmel az ígéretes folytatás ellenére Button egy viharos és őrült váltással a McLarenhez került, az egyik legkeményebb pilóta mellé, Lewis Hamilton csapatába. Soha többé nem tarolt úgy a pályán, mint a Brawn-Mercedesszel, de bőven volt része sikerélményekben. Visszaemlékszik többek között a rekordba illő, egyszerre fárasztó és élvezetes 2011-es kanadai esőnagydíjra, amit a legutolsó helyről visszacsúszkálva nyert meg, valamint a 2011-es magyar nagydíjra, a 200. versenyére, amit szintén megnyert. Bőbeszédűen összegzi a Hamiltonnal töltött három szezont, kétarcú csapattársi viszonyukat. Például, hogy mit gondolt akkor, amikor Hamilton belterjes telemetria-adatokat osztott meg a Twitteren, eközben miért volt mégis szüksége egy ilyen kemény csapattársra. Beavat új szenvedélyébe, a triatlonba is, és abba, hogyan segítette ez őt a pályán.
Buttont érthető módon zsigeréig megrázta apja váratlan és tisztázatlan halála 2014 elején. A vele elkezdett F1-karrier nélküle várt a folytatásra, és ez a veszteség mindent megváltoztatott benne. Mert apja nélkül már nem lett volna olyan édes egyetlen győzelem sem. Az új, V6-os turbó-éra semmiségnek számított - sokkal nagyobb változások mentek végig a lelkében.
Útkeresés következett egy szenvedő McLaren-Hondában, amit elsietett házasságával próbált megtalálni, sikertelenül. Akármilyen élvezetes is volt a versengés Fernando Alonsóval, végül úgy döntött, elengedi az F1-et. Így ment neki "utolsó" futamának 2016-ban, Abu-dzabiban, boldogan.
A könyv egyetlen felróható hibájáról nem Button tehet. A magyar fordítás stílusa abszolút helyén van, de egyes szakszavak fordításában bukdácsol, hiszen a versenyvonal inkább versenyív, ahogy a 'bhp' a féklóerő rövidítése, valamint lehetetlen egy F1-autót 80 ezres fordulatszámig pörgetni (talán egyszer - utána soha többször).
Kinek számít kötelező olvasmánynak?
Nyilván mindenkinek, aki kedveli Jenson Buttont. És mindenkinek, aki az átlagosnál kicsit is jobban szereti az F1-et. Azoknak az olvasni szerető F1-rajongóknak, akiknek ez lesz az első életrajzi könyvük a témában, első kézből kapnak kendőzetlen betekintést, milyen is az élet a playboy-léten és az üveghegyen túl, de legfőképp, hogy milyen ember, milyen történet rejtőzött ezidáig a Union Jack-monogramos bukósisak alatt.
Köszönöm a lehetőséget a Kossuth Kiadónak.
