Talán a Bosch és a Daimler sem gondolt bele teljesen, hogy mennyire iránymutató az a technológia, amit elérhetővé tettek a W116-os S-Merciben 1978-ban. A fékezett kerekek blokkolását gátló rendszerük, ami ABS (Anti-lock Braking System) néven vált ismertté, mára rengeteg életet mentett meg, ráadásul zászlóvivője és alapköve lett a jövő közlekedésbiztonsági fejlesztéseinek is.
De jóval korábbra nyúlik vissza a technológia története 1978-nál, és nem is a Mercedestől származik az ötlet. Eleinte a vasútnál és repülőgépeknél merült fel az igény a blokkolt kerekek miatti fogalmatlan csúszkálás kiküszöbölésére, az első kísérletek egészen a múlt század elejéig nyúlnak vissza. 1920-ban egy Gabriel Voisin nevű francia repüléstechnikai szakember kifejlesztett egy kezdetleges, szabadonfutós rendszert, ennek viszont még köze sem volt a ma is ismert ABS-hez.
A két háború között is zajlottak további tapogatózások a probléma körül, köztük maga Robert Bosch is foglalkozott az üggyel, Voisinnál messzebb viszont senki sem jutott.
Az első nagy áttörést a britek hozták az ötvenes évek elején: a Dunlop Maxaret egy teljesen mechanikus blokkolásgátló rendszer volt, egyszerűbben működött és könnyebb is volt az addigi összes kísérleti rendszernél. Nagyszerűen bevált a repülőgépeknél, a féktávolság 30%-kal csökkent. A NATO-nak és a RAF-nak is nagyon bejött az új rendszer, de utasszállító gépeken is szívesen alkalmazták.
A britek bátran utaztak tovább az ABS-vonaton, még egy Royal Enfield motorkerékpáron is végeztek Maxaret-teszteket. Kimondottan jól sikerült, hiszen a féktávolság itt is csaknem harmadával csökkent még csúszós felületen is. Semmi nem szólt a sorozatgyártás ellen, a Royal Enfield technikai igazgatója mégsem látott benne fantáziát, annak ellenére, hogy a korabeli statisztikák szerint a motorkerékpáros balesetek nagy százalékában szerepük volt a blokkolt kerekeknek.
Életképesnek tűnt tehát a rendszer repülőgépeknél és motoroknál is, ahhoz viszont kellett egy kis idő, hogy egyáltalán kipróbálják autókon is. Első belegondolásra nem lett volna hülyeség, de a korabeli technológia még túl buta volt hozzá. Először a motorsportban akadt egy halovány kísérlet, amikor a Rob Walker Racing egyik gépe, a Ferguson P99 Maxaret ABS-rendszerrel szerelve indult az 1961-es Brit Nagydíjon. Utcára a Jensen FF kapott elsők között blokkolásgátlót 1965-ben.
Jensen FF. Egy összkerekes, Maxaret blokkolásgátlós brit sportautó a hatvanas évek közepéről. A Sports Illustrated akkoriban a világ legbiztonságosabb autójának nevezte, holott drága volt és nem is volt valami megbízható, de hát vakok közt a félszemű...
A hatvanas évek vége felé, a legendás Concorde repülőgép fejlesztése során zajlottak az első kísérletek a blokkolásgátló elektronikus vezérlésére. A Concorde lett az első jármű a világon, ami elektronikusan vezérelt ABS-t kapott.
Innentől kiesett a zászló a britek kezéből. A tengerentúlon a Chrysler a Bendix-szel összefogva készített egy Sure Brake nevű elektronikus blokkolásgátlót és beépítette a '71-es Imperialba. Válaszul a Ford is épített egy Sure-track nevű rendszert és belerakta a Lincoln Continentalba, bár ez csak a hátsó kerekeken működött, ahogy a GM Cadillac-jein is. Közben Japánban a Denso is fejlesztett a Toyotának.
A Mercedes rendszerére viszont tényleg érdemes volt várni. '63-ban vágtak bele a projektbe, hogy hét évnyi fejlesztés után előjöjjenek a ma is ismert ABS első bétaverziójával. 1971-re már menőzni is lehetett vele, joggal.
Később a szenzorok jelfeldolgozását digitálisan oldották meg a Bosch segítségével, amivel a működés minden korábbi megoldásnál megbízhatóbb és precízebb lett. A tömeggyártásra kész rendszer 1978 augusztusában került bemutatásra Untertürkheimben.
Így lett végül a W116-os S Osztály az első sorozatgyártású autó, aminek az extralistáján már az ABS-t is be lehetett ikszelni 1978 végétől, 1987-től pedig már az összes Mercedesben része volt a szériafelszereltségnek. De csak 2004-re értük el azt, hogy az EU-ban minden újonnan eladott autó kötelezően előírt kelléke legyen a blokkolásgátló.
Az ABS, mint az első modern aktív közlekedésbiztonsági berendezés, később őstojása lett további ismerős, hárombetűs eszközöknek is: többek közt a blokkolás után a kipörgésgátlónak (ASR), a menetstabilizálónak (ESP) és a fékerőelosztónak (EBD).
A zsenialitás a vészfékezés mögött - Így műkszik az ABS
Ülsz az ABS-es autódban, amikor egy beláthatatlan kanyar kijáratánál észreveszed, hogy korábban valaki elhagyta a kéttengelyes pótról a szalmabálát, hiába volt lespaniferezve. Természetesen teljes erőből beletaposol a fékbe és tekered a kormányt. Ha nem voltál elég gyors, ABS nélkül telibe találnád.
Egy ABS-es autóban mind a négy keréknél van egy érzékelő, ami folyamatosan figyeli a kerekek forgását (másodpercenként minimum tucatszor). Vészfékezéskor az érzékelőnek feltűnik, hogy a kerék látványosan lassul, ergo blokkolni készül, ezt pedig jelenti az ABS-elektronikának. Az ABS tehát nem akkor szól bele a haladásba, amikor már állóra fékezett kerekekkel épp kezded a piruettet, hanem még pont előtte.
Az elektronika az érzékelőtől kapott jelre reagál és küldi tovább az ABS-modulnak (mezei nevén ABS-kockának). Az ABS-kocka a benne lévő szelepek segítségével a blokkolni készülő kerekeknél csökkenti a fékfolyadék nyomását, ezzel a fékerőt, ezzel pedig elejét veszi a blokkolásnak. Ekkor érzed a talpadnál azt, hogy a fékpedál sűrűn, szakaszosan "vibrál", ahogy az ABS apránként gördülni engedi a kerekeket.
Ismeretségi körömben klasszikus kérdés: "Hogy lehet egyáltalán hamarabb megállni, vagy elkerülni az akadályt, ha az ABS pont csökkenti a fékerőt?" Úgy, hogy ha a kormányzott kerekek blokkolnak, már rá is b4sztál. Tekerheted a kormányt akárhova, a satuzva csúszó autó nem fog kanyarodni. ABS-szel viszont nem blokkol semmi, és ez a lényeg: az autó tapad, irányítható marad, így ha netán nem tudsz megállni az akadály előtt, egy manőverrel ki tudod azt kerülni.