Ha valaki imádja a focit, amellett hogy követi a csapata meccseit, akár ki is mehet a meccsekre, megveheti a mezt és legfőképp: kimehet focizni akár amatőr szinten, vagy hobbiból a barátaival, űzheti a sportot. Ha valaki az autóversenyekért van oda, az már nehezebb ügy. Ez olyan műfaj, amit nehezen érez magáénak az ember. Egy ilyen fal dől most le éppen az esport által.
Valamikor a 2000-es évek vége felé vendégségben jártam. Hasonló érdeklődési körünk volt a házigazdával, már a beszélgetés elején szóba kerültek az autók, ami hamar átterelődött autóversenyekre, elsősorban F1-ről, WRC-ről beszélgettünk. Szó szót követett, egyszer csak megkért, hogy kövessem, mutat valamit. A hátsó traktusban egy kamrából átalakított házi szimulátorszobába vezetett.
Max játékteremben láttam hasonlót azelőtt. Egy régi Alfa-ülés, mellette egy asztali számítógéppel. Az ülés előtt pedig egy Thrustmaster kormány-és pedálszett volt a házilag barkácsolt állványzaton. Szabadidejében szimulátorozni szokott, a legtöbben fura hobbinak tartják az ő korában, 30-on túl. Van kedvem kipróbálni? Naná!
Ülésbe behuppan, kormányt, pedálokat beállít, fejhallgatót felvesz. A VGA-RCA átalakítóval a lapostévére kilőtt képen pedig az rFactor nevű szimulátor főmenüje világította be az ablaktalan helyiséget. A setup betöltése után kigurultam a virtuális BMW Sauberrel a virtuális Hungaroringre. Fülemben üvöltött a V8-as motor, a köridőmet rendszeresen fülemre mondta a virtuális versenymérnököm. És mire ismét feleszméltem, már csúszkáltam a gumikon, a fáradtam. Már 30-nál járt a körszámláló.
Beszippantott. Imádtam. Csak a testre ható G-erők hiányoztak a képletből, semmi más. A hosszú, konstans, kormány mögötti koncentráció annyira valós hologramélményt adott, hogy sem az időt, sem a teret nem éreztem. Ott, az autós poszterekkel telepakolt kis kuckóban végre lett valami fogalmam arról, milyen is lehet autóversenyzőnek lenni. Véglegesen megértettem, miért nevezik szimulátornak.
És mire volt szükség mindehhez?
Egy szoftverre, egy gépre/konzolra a meghajtásához, egy jó kormány-pedálszettre. Nagyon valószerű élmény. És nagyon olcsón.
Mert az autóversenyzés drága. Még ha amatőr is, eszközt, adminisztrációt, logisztikát, tehát pénzt igényel. Sokkal több tehetséges ember van a világon annál, mint akiket topligás autóversenyeken látunk a volán mögött száguldani. A legnagyobb akadálya ezeknek a rejtve maradt tehetségeknek pedig általában ugyanaz: nem engedhetik meg maguknak, hogy versenyezhessenek. Vagy nincsenek meg a megfelelő kapcsolataik hozzá. Esporttal pontosabban e-motorsporttal nem csak ők, mindenki elérhető pótlékhoz juthat.
Vagy adott esetben kiegészítéshez. Hiszen már a Formula 1-ben is nagy szerepük van a fejlesztői pilótáknak, akik a szimulátorban teszik oda a magukét az autó fejlesztéséhez. Egyrészt persze azért van ez így, mert a tesztelési lehetőségek mára jelentősen bekorlátozódtak a kollektív tesztekre. De ez korántsem jelenti azt, hogy ha hirtelen ismét korlátlan tesztelésre lenne lehetőségük, azonnal bontani kezdenék a szimulátorszobát.
Mert nevetséges befektetés árán jutnak terepen is használható adatokhoz. Nincs szükség sem logisztikára, sem gumikra, sem üzemanyagra, sem szerelőbrigádra és legfőképp nem kell pluszban még egy autót építeni és azt pótalkatrészekkel ellátni.
Persze az komoly munkaeszköz, de a piaci videojátékok, szimulátorok realisztikusságára sem nagyon van már panasz. De itt már nem a látványról, nem a Need for Speed sorozatról beszélek. Olyan irdatlan fizikájú, irdatlan nehéz szimulátorokról, amikről töredék annyi ember hallott, mint például a fent említett öreg, de még mindig zseniális rFactor vagy az olasz Asetto Corsa, aminek a jövőre megjelenő következő része, a Competizione már kimondottan esport-platformként is szolgál majd.
Az offline karriermódokat és a LAN-partikat kinőve az online lobbik, versenyek, bajnokságok megadják a lehetőséget arra, hogy a versenyzők ne csak a mesterséges intelligencia, hanem egymás ellen is küzdjenek. A törős-zúzós, türelmetlen gyerekek lemorzsolódásával pedig mindenhol kialakul egy erős, kitartó, sportszerű réteg, akik számára kikapcsolódás a köridő folyamatos javítása. Ezeken a versenyeken pedig már valós versenyhelyzeteket is meg lehet tapasztalni, be lehet gyakorolni: a jó rajtolást, helyezkedést, szélárnyékozást, támadást, védekezést, konzisztens tempózást, a gumik kezelését, a folyamatos nyomás kezelését, a kikényszerített hibák utáni higgadtság megőrzését. Persze én sem állítom azt, hogy maradéktalanul fel lehetne készülni egy valós versenyre szimulátorban, de képes megadni egy jó alapot a versenyzői alaptudástárhoz és a hozzáálláshoz. Aki nem hiszi, ne járjon utána, itt a varázsszó:
Michelisz Norbert.
Michelisz és a Zengő Motorsport közös évei a magyar motorsport legnagyobb sikersztorijai közé tartozik: két privát túraautó-világbajnoki címük egy gyári ülést és egy összetett VB-ezüstöt alapozott meg. Ha nem létezne a Grand Prix Legends, ez a kép se létezne.
A minőségi, tiszta versenyzés tehát ahhoz méltó képességeket és hozzáállást is követel, még ha online is zajlik. Valahol itt vált át a gépezés/konzolozás esporttá.
Az utóbbi időben pedig mindennek tétje is lett. Ha kicsit későn is, de a versenyszériák is meglátták ebben a reklámértéket és a pénzt. Kitaposott modellen gurultak végig, a stratégiai játékok, a League of Legends, a CS:GO és a FIFA köré már rendes esport-csapatok, közösségek alakultak, a bajnokságok pedig akkora, dollármilliókat forgató biznisszé váltak, amit talán még a 2010-es évek elején se nagyon sejtett senki. És most gondoljunk bele, mekkorát húzhatnak ezen a nehezen átadható motorsportok - nem csak anyagilag.
Már alakulgat, még ha kicsit bukdácsol is. A rali-világbajnokság mintájára már harmadik szezonját futja az eWRC bajnokság, a Liberty Media hatalomátvételével pedig az F1 is elindította az esport bajnokságát tavaly. Kőkemény, topligás esport, vastag jutalmakkal. Utóbbiban ráadásul pilótája is van kis hazánknak, Bereznay Dánielt a Mercedes esport csapata igazolta le a válogatón, és nem is nyomja rosszul, futamgyőzelme is van már.
Persze a fent említett versenyszériák sem ettek meszet, és a saját licencelésű játékukat hakniztatják a bajnokságaikon, amik nem nyers szimulátorok, és a versenyek lebonyolítási rendszere sincs valami jól kitalálva - az F1 esport versenyein például nem a versenyző vezet a bokszutcában, ami szerintem halálciki. Pozitívum viszont, hogy az erőviszonyok legalább kiegyenlítettek, így izgalmas oda-vissza meccsek szoktak szoktak lenni egy futam-vagy szakaszgyőzelemért. Érdemes belepillantani egy közvetítésbe, nem rossz program.
Persze voltak, vannak és lesznek olyanok, akik szerint mindez nem marad más, csak játék, és nem méltó arra, hogy egyáltalán sportként definiáljuk. Ezen a szinten viszont már nem igazán játék. Ahogy minden más élsportban, sikert az esportban sem adják ingyen. A kitartás itt is nagy erény, még ha látszólag csak ész nélküli kockulásról is van szó, és igazából ezek a versenyzők is ugyanazzal a motivációval ülnek be a szimulátor kormánya mögé, mint minden más élsportoló: a legjobbak akarnak lenni a legjobbak között.
kép: dronepicr, Vladimir Ognjanović
