Mit ne mondjak, nehéz döntés volt, de végül csak sikerült leszanálni. És minden bizonnyal jól, mert nincs hiányérzetem amiatt, hogy valami igazságtalanul kimaradt volna, vagy épp méltatlanul maradt volna benn. Dilemmámat viszont élesen reprezentálja az a kulisszatitok, hogy ez a poszt a mai megjelenés előtt három héten át volt vázlatban. De végül itt van: görgetős a hat kedvenc versenyautómról.
Feltételeket mondjuk nem szabtam, csak simán elővettem azokat a versenyautókat, amik valamiért az évek során megmaradtak bennem még anno az autós újságokból, tévéből, majd később az internetről beszippantott inputok között.
A motorsporttal való első találkozásom persze a Formula 1 volt kilencéves koromban, majd később jött a rali, így talán valamennyire megbocsátható, hogy a Top 7 döntő hányadát ez a két kategória adja ki. Természetesen kiváncsi vagyok a véleményedre, de az 'ez meg az miért nem került be' helyett inkább írj Te is egy toplistát, hátha van metszéspont. Sőt, felőlem készülhetne belőle majd egy külön poszt is az olvasói kedvencekkel.
Ja, az még fontos tény, hogy ezen a hatoson belül már nincs semmi értékelés, az felsorolás abszolút véletlenszerű, nem sorrendi. Tudjátok, milyen nehéz volt így is leszanálni erre a hétre? Csak nem prezentálhatok egy harmincas listát.
Audi S1 Sport Quattro E2
Kategória, év: WRC, 1985-86
Vezette: Hannu Mikkola, Walter Röhrl
Lehet, hogy a Lancia Delta S4 gyorsabban lőtt ki, az is ziher, hogy a Peugeot 205 T16 fürgébb és fordulékonyabb volt nála. Félelmetesebb kiállása és hangja viszont egészen biztosan egyiknek nem volt az S1-nél – és nem csak a B csoportban, de utána sem. Ettől még tény, hogy elég késői próbálkozás volt, a ralivébén ekkor már nem sok babér termett az Audinak. A Pikes Peak-i hegyi felfutón azért még ijesztgették vele a közönséget pár évig.
Ferrari 312T5
Kategória, év: Formula 1, 1980
Vezette: Jody Sheckter, Gilles Villeneuve
Azon kívül, hogy az előd T4-es mellett szerintem a legkirályabbul kinéző Ferrari, semmi egyéb pozitív tulajdonsága nincs; minden más tekintetben ez a legbotrányosabb autó, amit valaha ki mertek engedni Fioranóból. De tényleg, annyira rossz volt, hogy Sheckter a szezon végén inkább a visszavonulás mellett döntött – 30 évesen. Abszolút megértem, hogy elszállt a motivációja, hisz címvédőként összvissz két pontot szerzett az egész szezonban, sőt: a kanadai versenyre még kvalifikálni sem tudta magát. Egy kumma dobogó sem jött össze nekik az egész szezon alatt, csak hat nyomorult pont és egy szégyenletes konstruktőri 10. hely. Egy Ferrarival, érted.
Mazda 787B
Kategória, év: WSC, 1990-91
Vezette: Bertrand Gachot, Johnny Herbert, Volker Weidler, Stefan Johansson, Ota Tetsuya
Ha a tavalyi drámában nem füstöl el a turbója az 5-ös számú LMP1-es Toyotának Le Mans-ban, akkor feliratkozhatott volna a fenti narancs-zöld versenyszemélygépjármű mellé, így viszont továbbra is az 55-ös Mazda 787B az egyetlen japán autó, amelyik győzni tudott a legendás 24 órás versenyen. Ráadásul az egyetlen Wankel-motorral hajtott győztes is. A bolygódugattyús motor versenysportbéli létjogosultságának ékes bizonyítéka pedig az, hogy a verseny után a Mazdaspeed szétszedte a győztes autó motorját és megállapította: semmi baja, simán készen áll egy következő 24 órásra. Csak azt a vonyító hangot bírják ki a pilóták.
Caterham CT05
Kategória, év: Formula 1, 2014
Vezette: Marcus Ericsson, Kobayashi Kamui, Will Stevens, André Lotterer
Igen, tudom, ez kicsit bővebb magyarázatot fog igényelni, felkészültem rá. Joggal mondhatjátok, hogy mégis mit keres itt ez az ocsmányság, hiszen ennél ocsmányabb orrkialakítása talán csak az azévi Lotusnak, esetleg a Williams FW26-nak volt még 2004-ben… Részemről igazi felüdülés volt látni ezt a próbálkozást, sőt: még hiányoltam is, amikor felrakták rá azt a módosított orrot szezon közben. Hogy miért? 2014-ben egy ilyen merész orral és ilyen relatíve nagy, sarkos, korai 2000-es évekre hajazó oldaldobozokkal egy igazi retro járgány volt a mezőnyben CT05-ös, és többek között pont emiatt nem is volt versenyképes. Kár, hogy még a szezon vége előtt lehúzták a rolót. A mai napig hiányolom azt a szép, mély Greeanpeace-zöld színt.
McLaren MP4/14
Kategória, év: Formula 1, 1999
Vezette: David Coulthard, Mikka Häkkinen
Ismét egy sikeres szépség: arra simán jó volt arra a gép, hogy Häkkinen kétszeres világbajnokként szálljon ki belőle a szezon végén, de a konstruktőri címet már a Ferrari elnyerte a McLaren elől a XX. Század utolsó szezonjában. Ebből az autóból viszont valahogy mégis több kecsesség árad, mint a többiekéből. Megvan a magyarázata, hiszen a szakma szentatyája rajzolta meg. A West logós fekete-ezüst festés meg mindig is jobban tetszett a Marlborósnál.
Subaru Impreza WRC
Kategória, év: WRC, 2003-05
Vezette: Chris Atkinson, Petter Solberg, Mikko Hirvonen, Stéphane Sarrazin, Tommi Mäkinen
2003 vagy 2004 volt, ergo 11 vagy 12 éves lehettem, az viszont biztos, hogy még hideg volt. Valamiért sokáig fent maradtam egy este, épp valamiféle késő esti sportösszefoglaló ment az egyik tévécsatornán. Itt égett bele az agyamba a kép, ahogy egy királykék, sárga matricás, mély, morgós hangú autó hatezerrel veret lefele a meredek, havas dombról. Solberg volt az az Imprezával, én pedig nyilván a svéd rali összefoglalóját néztem éppen. Másnaptól viszont Solbergnek és Subarunak drukkoltam.
+1: Toyota Yaris WRC
Kategória, év: WRC, 2017-
Vezeti: Juho Hänninen, Jari-Matti Latvala
A lista legfiatalabb szereplője az Alfa 155 V6 Ti-t taszította le a toplistámról. Eléggé el vagyok ájulva az idei raliautóktól, a Yaris viszont egy hátsó szárny-hosszal beelőzi mindegyiket. Beismerem azért, hogy most kicsit favorit csapat nálam a Toyota; nem titkoltan szorítok Latvalának, kijárna már neki egy vébécím.
