Ott kezdődött, hogy ismerek egy csajt, nevezzük mondjuk Nórinak. Ugyanabba a középsuliba jártunk, csak ő egy évfolyammal lentebb. Amíg én érettségi után autószerelő lettem, Nóri fodrász, amihez én is hozzájárultam - a hajammal: többször is voltam a hajmodellje a vizsgáin, és azóta is ő csetkeli a fejemet időnként.
A suli óta Nóri elhelyezkedett egy szalonban és apránként építgeti a saját életét; lett albi, majd nyelvvizsga is, na meg jogosítvány. A következő szökkenés pedig (mivel a dolgok jelen állása és az elvei szerint saját lakása neki sem mostanában lesz) egy saját autó lenne. Úgyhogy a legutóbbi látogatásomnál erre terelődött a fodrászduma.
Nagyjából vágom a prioritásait: meló-albi-bolt háromszög, néha haza a szülőkhöz, nagyszülőkhöz vagy bátyushoz, esetleg évente egy kis Hajdúszoboszló, Berekfürdő vagy Kowalsky Mega Vega koncert. Túlzás, hogy képben vagyok az árakkal, ám anélkül, hogy a zsebébe nagyon beletúrtam volna, találomra rávágtam: vegyen egy Polo 6n2-t. Vagy egy normális békalámpás Corollát.
- Az milyen?
- Toyota.
- De hogy néz ki?
És itt volt a csapda, mert Nórinak van ám egy nagy gyengéje, ha autót lát. Mielőtt azt hinnéd, nem, nem a BMW-re bukik, annál cifrábbra. A vízszintesbe állított kézfejeivel szimultán fel-le csapkodva végül elmagyarázta, hogy ő bukólámpás autót, vagyis inkább őt idézve,
pislogós kocsit szeretne.
Újratervezés, akkor legyen egy Mazda 323F. Telefon elő, mutatom neki, nézd, pislogós és meg is engedhetsz egy ilyet.
- Kicsit csúnya... de amúgy ari.
Ennyiben maradtunk, de mivel lassan már nem is tudok úgy kimozdulni sehova, hogy ne egy következő blogposzton agyaljak, megragadt a fejemben Nóri bukólámpa-ragaszkodása. Azért vannak a jó barátok, hogy random kérdésekkel kábítsuk őket, így másnap ráírtam három, hasonlóan autóbubus hülye haveromra azzal a feladvánnyal, hogy ha ők bukólámpás autót terveznének venni, mit vennének.
Nem volt benne köszönet, a válaszaik képekben a teljesség igénye nélkül is többet mondanak ezer szónál:
Kösz fiúk, tényleg! Tudtam, hogy lehet rátok számítani....
A keresés pontosításával (autót baszki, nem szobrot) viszont rádöbbentünk, hogy szörnyen kicsi már a merítés. Az még hagyján, hogy utoljára 2004-ben a Lotus Esprit és a C5-ös Corvette készült ilyenekkel, a kommersz bukólámpás autóknak viszont a szigorodó gyalogosvédelmi előírások miatt a '90-es évek közepe óta nincs utánpótlásuk, lassan már csak múzeumok és hobbiautós, veterános dzsemborik hétvégi kellékei lesznek. Ettől még challenge accepted, plusz mi nem szeretünk mindenért azonnal a net után nyúlni, így első körben fejből, majd hahus segítséggel próbáltuk összegereblyézni azt a kevés opciót.
Lényeg, hogy pislogjon, már szűrés nem is kéne, ez önmagában elég, mégis muszáj volt két plusz szabályt lefektetni:
- Jöjjön ki egy hatjegyű összegből, hogy elkerüljük a szobrokat, de azért mégse egy ládányi LEGO-kocka között markolászva kelljen az üveggolyókat megtalálni.
- Mászkálós célra, tiszta papírokkal és lehetőleg műszakival, kilőve a további kikacsintásokat a tetszhalott, projektalapnak indult Hacsik és MR2-esek visszakacsintásai felé ("Nézd meg ezt milyen kurva jó, állítólag csak a főtengelye repedt, meg tulaj szerint az egyes henger nem jár...").
A kérdés pedig egyébként hozzátok is szól: milyen bukólámpás autót veszel, vennél (vagy esetleg már vettél) itthon ennyiből, amit még nem hobbiautónak, vagy befektetési célból tartasz, hanem mászkálsz is vele?
A Mazda 323F BG-ben abszolút megegyeztünk, hogy a legalkalmasabb befutó. Nem mostani, hiszen már a legfiatalabb is idén lesz 25 éves, de akad még, és ez a legolcsóbban beszerezhető és fenntartható mind közül, már ha kora ókori japánként nem rohadt reménytelenül levelesre. A formájába a B-oszlopig nem lehet belekötni, de hol érdekel ez minket, amikor ennyiért pont úgy hunyorog, mint egy F40. Ha Nóri komolyan gondolja a bukólámpát, körülbelül nincs is más választása.
Másodiknak a T18-as Toyota Celicát tudtuk felsorolni a fellelhető és a megcélzott árban még megvehető pislogósok közül. Ez az utolsó bukólámpás Celica-széria, és már ő sem egy fiatal darab, csak '93-ig készült. De van belőle még, ha nem is GT-S, de STi igen, orrában az 1.6-os 4A-FE-vel, ami az E10-es és E11-es Corollában is volt utána. Ismerjük, jó motor, elég mindenre is, mi biztos beleugranánk.
És itt kábé vége is lehetne a listának.
Mert mi beleugranánk mondjuk egy Mazda MX-5 NA-ba is. Ami nagyon kívánatos tárgy, és kicsit fiatalabb a többieknél ('97-ben futott ki), csak az ára már csaknem háromszor annyi, mint egy 323-nak. És elég valószínű, hogy a most az utolsó pillanat, amikor még millió alatt meg lehetne fogni egy olyat, amire még nem kell rámondani a 23. zsoltárt, vagy még nincs visszafordíthatatlanul átpimpelve csapatósnak, mert innen már csak drágább lesz. Persze egy második generációs NB sem rossz, na de mije van az NA-nak, ami az NB-nek már nincs?
Egyikünknek eszébe jutott még a Honda konzijából az Accord meg a Prelude, ám ezek is olyan öregek a legjobb esetben is 28 évükkel, hogy még a céget alapító Honda Szoicsiró is láthatta őket készülni. Már lassan egy éve, hogy utoljára pislogós Prelűdöt láttam élőben, ezek is inkább a hétvégi autó státuszban léteznek már. Így igazából fogalmunk sincs, miért nem húztuk ki. Talán azért, mert nem akartuk beismerni, hogy ennyire rövid ez a lista. Pedig guszta autó, ami megállna egymillióból, a kétliteres B20A motorral, négykerék-kormányzással, itt-ott van a formájában egy kis NSX is...
De innentől már megint csak kalandozunk, a következő pillanatban már megint MR2-eseket nézünk, majd Volvo 480-ast, ahonnan egyenes az út a Porsche 924-eshez és végül megint ugyanúgy a fenti galériánál kötünk ki és merengünk kussban az F40 fölött órákig, mint egy autóskártya-paklit bűvölő alsós. Hát ezért nem érdemes minket kérdezni erről. Nem baj, megpróbáltuk, még ha csak ilyen rövid időre sikerült türtőztetnünk magunkat ebben a kötött feladványban.
Viszont ha van valami tipped, amire mi nem gondoltunk, ne szégyelld levésni kommentben. Ha a fentiek közül valamelyikkel van bármilyen tapasztalatod, azt se szégyelld megírni, sőt: légyszi.
Update: azóta is rengeteg a klikk a poszton, úgyhogy leírom a sztori végét. Konklúziónkkal összhangban kissé fájó szívvel, de végül lekerült a bukólámpa a kritériumok listájáról. Nem sokra rá ismerősi körben eladó lett egy tip-top Polo Classic. Nóri köszöni, boldog, azóta el is felejtette a bukólámpát.
