A Jinba ittai egy ősi japán fogalom, mely a ló és a lovasa közötti tökéletes harmóniát írja le. Ennek szellemében alkották meg annak idején a Mazdánál az MX-5-öt a nyolcvanas évek végén, ami öt tervezési alapelvet foglalt magába: kis méret és tömeg, két kényelmes ülés, 50:50-es súlyelosztás (tehát orrmotor-hátsókerék hajtás), független felfüggesztés minden keréknél, valamint a lehető legszilárdabb kapcsolat az autó és a hajtás között a minél élesebb gázreakció érdekében. Nem csoda, hogy titkos, plátói szerelem számtalan autós számára.

Jinba ittai - the Japanese term for the perfect symbiosis between horse and rider was the design philosophy at Mazda during developing the MX-5 Miata in the late ‘80s, which covers five main requirements: compact and lightweight design, two comfy seats, 50:50 weight distribution (that automatically means FR layout), independent suspension at all four wheels, and solid chassis-driveline connection for the sake of sharp and direct throttle response. No wonder it's a secret crush for many car guys to this day.

Kellemest a hasznossal, és kis kompromisszummal, nagyjából ez lenne a túra kupék, a Gran Tourismo autók ars poeticája. Van bennük akkora nagyságrendű erő, mint egy rendes sportautóban, közben a luxusszintű kényelem mégsem érezteti veled azt, hogy egy alacsony röppályájú, deszkakemény rakétáért dobtad ki két garzonlakás árát.

Tudja ezt a Lexus luxuskupéja is, az LC 500 belülről kis túlzással Rolls Royce, két tonnáját pedig (többek között) egy ötliteres V8-as mozgatja fürgén, ami (a Toyota-dinsztia sarjaként) egy szimpla délutáni szívómotor, ami öttől hétig él. Ha kell. Mert ha az kell, vígan lenyomsz a kényelmében egy Budapest-Bécs távot, és a kútnál is tényleg csak tankolni állsz meg, nem azért, hogy szünetet adj a lengőbordáidnak, miután kihámoztad magad egy négypontos hevederből.

Olyan, mint egy királykobra. Alapvetően visszahúzódó faj, eltekeredik körülötted, ha nem birizgálod, de beléd fecskendez egy adag mérget, ha megbökdösöd, ami zsibbasztó, érzékeket átverős, addiktív élménytüneteket produkál. Csak nem kell hozzá ellenméreg.

Parkolj le Facebookon is!

Sokaknak örök szerelem a BMW M3. Bakancslistás álom, "majd egyszer" autó, de általában csak az E46-ig bezárólag. Mai szemmel nézve amúgy már az őt követő E92-es is egy úgymond régi vágású autó a relatíve fiatal kora ellenére. Az orrában lévő S65 kódú V8-as motor egy az utolsó léghajlítók között: feltöltés nélkül, merő erőből küld hátra akár 440 lóerőt.

Elég Petrolicious stílusban interjúvolta meg az Alapjárat ennek a pasztellkék E92-nek a tulajdonosát, Balázst, aki az E92-zés élménye mellett elmeséli, milyen az együttélés Bajorország utolsó szívó V8-asával - és elejt pár tanulságos szót arról is, mennyi az annyi.

Parkolj le Facebookon is!

SV (sidevalve - oldalvezérelt, alulszelepelt) vezérlésű motorokról beszélünk akkor, amikor a szelepek nem a hengerfejben, hanem a hengertömbben kapnak helyet és közvetlenül a hengerek mellett dolgoznak. Ennek a kialakításnak köszönhetően a hengerfej így nincs tele mindenféle apró mozgó alkatrésszel, csupán lefedi a motorblokk tetejét és az égésteret. Ezért kapták a laposfejű (Flathead) nevet.

Miért is voltak jók ezek a motorok? Mert nagyon egyszerű a szerkezeti felépítésük: kevés alkatrész, ergo kevesebb hibalehetőség, ergo nagyobb megbízhatóság. Jó, mára már százszor kifinomultabbak és hatékonyabbak a motorvezérlések, de az SV volt az első lépcsőfoka annak a folyamatnak, aminek eredményeként most DOHC feliratot olvashatsz a motorburkolaton vagy a szelepfedélen.

Aranykorában a laposfejű motorok úttöróje a Ford volt. Az általuk kifejlesztett Flathead V8 motor 1932-től sikerrel kiszorította a sornégyes és sorhatos motorokat a tömegjárgányokból, nekik köszönhetően terjedtek el a V8-as motorok USA-szerte.

Na, egy ilyen híres Ford Flathead V8 motor felújításáról készített egy művészi timelape videót a Hagerty, akinek már korábban is mutattam be videóját. A hat napos meló alatt 40 000-szer kattant a fényképezőgép, ezt pörgették össze hat percben. Zseniális.