Kilencéves korom óta követem az F1-et. Hol kisebb, hol nagyobb figyelemmel, de folyamatosan követem a száguldó cirkusz történéseit a 2002-es ausztrál nagydíj óta. Mint kiderült, jó futamot választottam kezdésnek: a 22 éves Kimi Raikkönen első szezonját töltötte a McLarennél, Felipe Massa bemutatkozott a Saubernél, Ralf Schumacher hatalmasat repült az egyes kanyarban, és a mai napig előttem van, ahogy Mika Salo eldobja a Toyotát az utolsó előtti körben, Mark Webber pedig majd kiugrik a Minardiból, úgy örül az ötödik helyének.

Egy régi korszak utolsó fázisa volt: a dohánytermékeket hirdető motorborítások alatt V10-es szívómotorok ordítottak az utolsó szezonban, amikor még csak az első hat helyezett kapott pontot a 22 fős mezőnyből. Addigra pedig már megszokássá vált az a kép, hogy a piros autó vezeti a sort, jóval leszakítva a többieket maga mögött.

Sok dolgot alkotott meg az emberiség a történelem során tudatosság nélkül, a véletlenek következtében. A mai poszt is egy ilyen dologról fog szólni. Kezdve egy francia arisztokratával, aki egy tereprali verseny során eltévedt a Szaharában. Majd miután élve kijutott, többedmagával tért vissza oda, és közben megalkotta a tereprali-versenyzés csimborasszóját. 40 éve indult útjára az első Dakar-rali.

Kormos lépcsőház, pajszerral nyíló kertkapu, pinceműhelyben összetákolt BMW váltókulissza, páros lábbal kirúgott szélvédő, meggyfa alatt telibefújt kispolszki. Meglehetősen ritka, amikor az autózásról nem a szakirodalom műfajában kerül nyomtatásba valami szellemi táplálék, de most pont egy ilyen, fehér hollónak számító kis fekete könyvet kaptam a Kalliopé Kiadótól. Autós témájú, élet-és olajszagú, kortárs novelláskötetet. 

Lewis Hamilton és a Mercedes legalább annyira nyerte meg az idei vébét, mint amennyire Sebastian Vettel és a Ferrari elvesztette azt. Persze ezzel nem Hamilton idei teljesítményét akarom lehúzni, hiszen az egész évet nagytotál-plánban nézve a legjobb volt, még ha az első harmadában Vettel és a Ferrari állt nyerésre, de a nem ledolgozhatatlan, 40 pontos hátrányát a szezon utolsó harmadában csak megduplázta. Kettősségekkel volt tele a szezon, mind a két bajnokesélyes csapat húzott zseniálisat és követett el hibákat egyaránt, ám amíg a Mercedes amit csak tudott, nagy százalékban hozta is, addig a Ferrarinál Monza, de talán már Hockenheim óta elszakadt valami.

Bridgestone: jönnek az emelt szintű biztonságot nyújtó gumiabroncsok

A sarkvidéki hideg még több autóst kényszerít az abroncscserére. Ezekben a hetekben közel 1,5 millió autós cserélteti le nyári gumiját a jobban tapadó és sűrűbben lamellázott télire. Ebben az időszakban 300.000 autós új téli abroncsot is vásárol, amire akkor van szükség, ha az abroncs profilmélysége 4 mm alá csökkent, vagy már futott 3-4 szezont és az anyaga elöregedett. A szezonra az abroncsgyártók is felkészültek. A Bridgestone például már defekttűrő technológiával kínálja legnépszerűbb téli és négyévszakos abroncsait is, mert az egyik legnagyobb közlekedésbiztonsági kockázat a havas úton bekövetkezett defekt.

Hároméves a blog, amit egy időszerű lépéssel ünneplek meg: a blog kilép a komfortzónából és a blog.hu-platform mellé parkolóbérletet vált a közösségi médiában is.

Nem titkolom, jó arcnak tartom Robert Kubicát. Pontosan ugyanazért kedvelem, mint Michelisz Norbertet: piszok gyors és nagyon szerény. Pedig most lenne mire döngetnie a mellét, és joggal.

A fehér izzónak jobb a fénye, meg kúlabb tőle az autó este. A sárga meg tök retró - tehát kúlabb tőle az autó este. Általában ezek az indokok hangzanak el, amikor az autósok a fehér vagy a sárga fény mellé teszik le a voksukat. Mindenkinek saját választása, melyik színben világítja meg az utat maga előtt, az utakon szétnézve jellemzően a fehér fény hidegebb vagy melegebb árnyalata az uralkodó. Ám most, hogy már megesett az óraátállítás és egyre cudarabb az idő, akadnak körülmények, amikor a kadmiumsárga leveri a fehéret. Most fényt gyújtok az éjszakában - kadmiumsárgát ráadásul.

Ha valaki imádja a focit, amellett hogy követi a csapata meccseit, akár ki is mehet a meccsekre, megveheti a mezt és legfőképp: kimehet focizni akár amatőr szinten, vagy hobbiból a barátaival, űzheti a sportot. Ha valaki az autóversenyekért van oda, az már nehezebb ügy. Ez olyan műfaj, amit nehezen érez magáénak az ember. Egy ilyen fal dől most le éppen az esport által.

Te mit tennél, ha tudnád, hogy az álomautód tőled nem messze, egy erdőben parkol gazdátlanul? Elmennél megnézni? Elfantáziálnál azon, milyen lenne, ha te birtokolnád? Esetleg a birtoklási vágy felül is írná a józan eszed és meg is szereznéd? Van, aki eljut első kettőig, de vannak olyanok is, akik már eleve úgy indulnak el, hogy a harmadik fázis nem is kérdés.