Ha valahol, hát az USA-ban most tudják, mi az a tél. Ott most még az a hó is lehullik, aminek eredetileg itt kellene lehullnia. De a név kötelez, ebben a mérsékelt éghajlati övezetben a hó is mérsékelt mennyiségben jelentkezik. Nem is lenne ezzel baj, ha nem kapnánk majd a nyakunkba egy friss adagot március 15-én vagy húsvétkor.

Viszont már több van belőle mögöttünk, mint előttünk. Minden egyes nappal picit tovább élvezhetjük a Nap fényét, lassan csillapodik a depresszió, tisztulnak a csakrák, visszatér az életkedv, a műhely sarkában bevetésre várnak a nyári gumik és a jégkaparót is hamarosan be lehet vágni a kesztyűtartóba. Már a havas-jeges-szmötyis Monte Carlo Rali is lezajlott.

Addig is, amíg tart a tél és eljön a tavasz, ez a kedves kis bordó Subaru bizonyítja, hogy egy kis téli örömautózáshoz sebességből se kell sok. Csak benzin legyen meg placc. A zeneválasztás külön dicséretet érdemel.

Na, ezekről néznék meg csak igazán egy nagy összehasonlító tesztet. A saját korukban se voltak mindennapi látványosságok, mára viszont igazi ereklyék lettek. Valamiért (főleg költségek és/vagy kereslet hiánya miatt) rövid ideig, nagyon kevés példányban készültek. Ritka, indokolatlanul erős luxusbódék rövid története.

Már most érződik a hatása a 2017-es szabálymódosításoknak a Rali-világbajnokságban.  Az F1-hez hasonlóan itt is a technikai előírásokon változtatott az FIA. Hosszabbra engedték a pórázt a csapatoknak; az új generációs WRC-k erősebbek, könnyebbek, látványosabbak lesznek. Csúnyán szólva B-csoportosodnak.

Annak idején a Mitsubishi említésekor én erre asszociáltam:

Az én gyerekem pedig valószínűleg majd erre fog:

Még a múlt héten bukkant fel a neten egy 1973-as Mustang, aminek az órájában összvissz 60,7 mérföld van. Kevesebb mint száz, egészen pontosan 97,69 kilométer. Hibátlan, sehol nem tudsz belekötni. Négy gumit kivéve szög gyári. Még az ablaktörlőmotor is makulátlan.

Amellett, hogy a Mercedes körbenyerte ezt a szezont, és a Ferrari, de többnyire Sebastian Vettel a nyomukban volt és láttunk egy király Magyar Nagydíjat, szomorú, hogy a pályán kívül történtek adják a beszédtémák java részét. Állandó napirendi pont a költségcsökkentés, szabálymódosítások szezon közben, a versenynaptárban szereplő pályák cserélgetése, elégedetlenség a sport iránti érdeklődés hiánya miatt, sőt van, aki még mindig a V6-os turbómotorokat próbálja elfogadni. Ismét felvetődött Jules Bianchi és Justin Wilson halála után a zárt cockpit alkalmazásának megsürgetése, majd az ügyfélmotorok bevezetése, amit gyorsan leszóltak a gyári csapatok. Sőt, még a privát Sauber is, pedig rajtuk tényleg segíthetett volna.

Tudom, ez már a nagyonsokadik autókkal, autózással vagy motorsporttal kapcsolatos magyar blog a’interneten, de ez az első, ami a saját szemszögemből szól erről. Többévnyi írott autós tartalomfogyasztás mellett úgy gondoltam, ideje átkukkantani a másik oldalra és belevágni a tartalomgyártásba.

Szerencsére az autós téma már kiskoromban adott egy jó csapásirányt a későbbiekre nézve, fix érdeklődési pont volt az évek során, nagyban megkönnyítette a pályaválasztásomat. Közben, ahogy nőttem, szépen bővült a listán az álomautók száma, amiket majd egyszer nagykoromban birtokolni fogok; egyes Focus, kettes Golf, Opel Calibra, Impreza WRX STi, tisztán emlékszem, hogy a Porsche 959-essel végződött. Azóta sem vagyok márkafanatikus, csak vannak bizonyos gyártmányok és típusok, amelyeket jobban kedvelek. Megvolt nekem is a F&F és az NFS-korszak, és ez mind kellett ahhoz, hogy a meglátásaim mára letisztuljanak.

Túl kedves témakör ez számomra ahhoz, hogy csak egy bizonyos részével foglalkozzak, úgyhogy reményeim szerint lesz itt minden, mint a búcsúban, persze nem szedettvedetten, majd találunk helyet mindennek.

Azért ne legyetek szigorúak, nem hírportál készül, de akad majd aktualitás is, kellő szubjektivitással, csakhogy legyen min vitatkozni.

Legyen hát ez a poszt a blog indítója, a berúgókarja. Ezennel rárúgok az Enterre, kinyomom a kuplungot és szúrok egy egyest. Hurrá!