Gondolnád, hogy a világ leggyorsabb, utcán is legális elektromos autóját nevezik így? És még csak nem is egy Tesláról van szó.

SV (sidevalve - oldalvezérelt, alulszelepelt) vezérlésű motorokról beszélünk akkor, amikor a szelepek nem a hengerfejben, hanem a hengertömbben kapnak helyet és közvetlenül a hengerek mellett dolgoznak. Ennek a kialakításnak köszönhetően a hengerfej így nincs tele mindenféle apró mozgó alkatrésszel, csupán lefedi a motorblokk tetejét és az égésteret. Ezért kapták a laposfejű (Flathead) nevet.

Miért is voltak jók ezek a motorok? Mert nagyon egyszerű a szerkezeti felépítésük: kevés alkatrész, ergo kevesebb hibalehetőség, ergo nagyobb megbízhatóság. Jó, mára már százszor kifinomultabbak és hatékonyabbak a motorvezérlések, de az SV volt az első lépcsőfoka annak a folyamatnak, aminek eredményeként most DOHC feliratot olvashatsz a motorburkolaton vagy a szelepfedélen.

Aranykorában a laposfejű motorok úttöróje a Ford volt. Az általuk kifejlesztett Flathead V8 motor 1932-től sikerrel kiszorította a sornégyes és sorhatos motorokat a tömegjárgányokból, nekik köszönhetően terjedtek el a V8-as motorok USA-szerte.

Na, egy ilyen híres Ford Flathead V8 motor felújításáról készített egy művészi timelape videót a Hagerty, akinek már korábban is mutattam be videóját. A hat napos meló alatt 40 000-szer kattant a fényképezőgép, ezt pörgették össze hat percben. Zseniális.

Tény, hogy a sportcsíkon, a piros féknyergen és a króm kipufogóvégen túl a legjobb közvetett gyorsító eszköz az autókon az, ha a típusjelölésében minél több mérges hangzású mássalhangzó, tehát G, R, S, T, X vagy Z betű szerepel, vagy olyan jól bejáratott betűkombináció, mint például a GT, GTI, GT-R, ST, STI, R, vagy RS. 

Az autógyárak sportosabb modelljeit jelölő két legsűrűbben használt betűkombó pedig minden bizonnyal a GT és az RS. Az RS-t ma kilenc autógyártó is használja legerősebb járgányaik jelölésére, ezeket gyűjtötte egy csoportba az általam egyik legjobban favorizált angol nyelvű autós híroldal, a Carscoops. Van közte kommersz kombi és szupersportautó is, és nem mindenki értelmezi ám ugyanúgy ezt a két betűt.

Mielőtt még legörgetsz, játsszunk: próbáld meg megtippelni, kik vannak a listán. Puskázás a nyitóképről ér.

Volt bűnvadász, fejvadász, sirályul tudó kamionsofőr, milliárdos ültetvényes, bokszedző, banánkereskedő, kincskereső, titkosügynök, sheriff, zsaru és még mennyi minden... részemről akkor is a legkedvesebb szerep, amit Bud Spencer valaha eljátszott, a kórusban éneklő autószerelő volt a Különben dühbe jövünk című legendában. Habár igazából bármikor bármelyik filmjét szívesen újranézem. De ebben a filmben vezette filmes karrierje legvagányabb autóját.

Nem, nem a piros Puma Dune Buggy-ra gondolok sárga tetővel. A kis piros piskóta-Escortra, amivel a ralikrossz versenyen meccselt Terence Hill-lel, tízpontos háttérzenére. 

Majd amivel megbosszulta az öreg Jeremiást azzal, hogy belül szépen átrendezte a gonosz főnök éttermét, tízpontos motorhangra. 

Jó, kövezzetek meg érte, de egyszerűen nem bírom kihagyni a pisztáciás jelenetet a másik dühös filmből. Itt a dialógus a tízpontos.

És habár komoly sportolói múltját mindig is többre tartotta, mint színészi karrierjét, azt kell mondjam: kár érte. Kiváló színész volt.

Isten nyugosztalja.

Kérdezd meg egy cimborádat, mi jut először eszébe Colorado államról. Valószínűleg azt fogja mondani: South Park.

Most pedig kérdezd meg egy motorsportbubus cimborádat, mi jut először eszébe Colorado államról. Szinte biztos, hogy azt fogja mondani: Pikes Peak.

Pontosabban: a Pikes Peak-i nemzetközi hegyiverseny, ami a világ legrégebbi autóversenyének számít az Indy 500 után. Egy szép nyári nap, amikor több mint száz, különféle versenyautó vág neki egy húsz kilométer hosszú útnak - hegynek felfelé.

Deltában szétfutó bukócsőhálózat, deszkakemény versenyülés, mélyagyas velúr sportkormány, felsőtestet összepasszírozó versenyöv, a műszerfalon gombtenger - mindig is imádtam a versenyautók puritán, de annál vagányabb, funkcionális belsőépítészeti stílusát.

A negyedik generációs Toyota Supra ismert és elismert autó már a kilencvenes évek eleje óta. Van egy ritkaságfaktora, a kinézete még több mint húsz év után is mutatós, a mai napig megnézik az emberek az utcán, még a szériapéldányokat is. Meg persze ott van az orrában a híres háromliteres, sorhatos 2JZ motor. A Supra eddig ezekről volt ismert, de mostmár azt is tudjuk róla, hogy ha kell, gond nélkül képes megkerülni a földet az Egyenlítő mentén - huszonegyszer.

Erre biztosan meg tud tanítani Alex Zanardi. Az olasz versenyző bár karrierje csúcsán zsinórban behúzott két CART bajnoki címet (1997, 1998) és a Formula 1-et is megjárta a kilencvenes években, inkább onnan ismert, hogy 2001-ben egy kis híján végzetes versenybalesetben mindkét lábát elvesztette. Ám ahelyett, hogy ezután hátat fordított volna a versenyzésnek egy életre, kevesebb mint két év múlva ismét a rajtrácson volt. Sőt, azóta már kétszeres paralimpiai bajnok kézibringásnak is mondhatja magát. Olyan sztori az övé, ami bőven megérne egy dokumentumfilmet.

1976. május 7-én, Saitama prefektúrában kezdték el összerakni a az első Accord nevű Hondát.