Még akkor se, ha az a fiatalabb illető alig múlt ötéves. A kis Phoenix megmutatja az apukája Corolláján, hogyan cserélj kerékcsapágyat.

Persze a büszke apuka nyilván nem hagyta az óvodás kisfiára a berohadt csavarokat, de nagyon ügyesen összevágta a kissrác minden egyes lépését, aki egy pillanatig sincs zavarban, úgy dolgozik, mint a nagyok.

A cukiságfaktora mellett ráadásul tanulsága is van, hiszen Phoenix nem kendácsol sehol; miután megemelte az autót, első dolga, hogy bakot tesz alá, és ahol lehet, célszerszámokkal dolgozik. Elsősorban mégsem ettől, hanem a zseniális kivitelezéstől dobtam el az agyam.

Szerintem nem tévedek nagyot, ha azt állítom, kevesen tudják megmondani, hogy ki nyerte a negyven évvel ezelőtti Olasz Nagydíjat (Ronnie Peterson). Valószínűleg még kevesebben azt, hogy kik álltak még a dobogón (Clay Regazzoni és Jacques Laffite). Annál többen tudják viszont azt, hogy ki végzett a negyedik helyen.

Ropikormány, egybepad, szivatókar, faberakás, hamutartó, kurblis ablak, műbőrhuzat. A műszerfalban sok kis kerek mutatós műszer, pislákoló visszajelzők, tekerentyűs kapcsolók, tranzisztoros autórádió. Még nem is éltem ebben a korban, mégis kiszakadt belőlem egy nosztalgikus sóhaj. 

Bezony. A blog kattintásszámlálója hatszámjegyűre fordult, ráadásul úgy, hogy most már nem számolom bele azokat, amiket én kattintottam posztírás vagy a CSS piszkálása miatt.

Jó, egyes oldalaknak kábé a napi látogatottsága ennyi, ettől függetlenül azért mégis eltölt egy kis büszkeség, hiszen bele sem gondoltam ekkora olvasottságba, amikor belekezdtem.

A laptelöltések majdnem negyedét egyébként egyetlen poszt, az autós becenév-szótár szedte össze, aminek váratlanul nagy sikere lett. Azóta sincs elfeledve, a szótár bővítése még most is fut a háttérben. Szintén emlékezetes siker volt még a Pikes Peak-i hegyiverseny sztorijáról készült poszt, ami pedig a Totalcar hidegindító rovatában volt vendégszereplő egy bekezdés erejéig.

Mindezt köszönöm az Indexnek, hogy ezidáig 25 posztom is Index2-s kiemelésre került, sőt ebből hatot az Index címlapján láttam viszont.

Legfőképp pedig Nektek köszönöm, hogy ide kattintottatok, remélem nem bántátok meg. Bízom benne, hogy megünneplünk még pár óraátfordulást. És pacsi annak a hét illetőnek, akik megnyomták a Követés gombot a jobb felső sarokban.

Ha szeretnél egy farmotoros, hátsókerekes autót, két lehetőséged van. Az egyik, hogy felütöd a hahut és veszel egyet. A nehezebb, de szebb út viszont, ha úgy döntesz, mint ez a srác: fogod és mindent átrámolsz hátra.

Szinte mindegyik olimpán változik a sportágfelhozatal. Akadnak debütáló, esetleg visszatérő sportágak, vagy új versenyszámok születnek egy bizonyos sportágon belül. Technikai sport is van már szép számmal, amiben ötkarikás érmeket lehet szerezni. Az autó-és motorversenyzés mégsem tartozik ezek közé. Pedig volna ötletem, ami amellett, hogy látványos és igzalmas, még tök jól bele is passzolna az olimpiai játékok arculatába.

Klasszikus, sablonszerű, sok filmben alkalmazott jelenet, amikor egy utasszállító repülőgépen a pilóta a másodpilótával együtt meghal/elájul, lényeg, hogy repülőgép vezetésére alkalmatlan állapotba kerül. Persze egyetlen utasnak sincs repüléssel kapcsolatos tapasztalata, a gép fogalmatlanul bolyong a légtérben, bekapcsolt robotpilótával. Ekkor jön képbe a főszereplő, aki beront a pilótafülkébe és kétségbeesetten segítséget kér a rádión. Végül az egyik közeli reptér irányítótornya megnyugtatja és ellátja a szükséges instrukciókkal a törékeny idegzetű hétköznapi főhőst, aki kikapcsolja a robotpilótát, sikeresen lerakja a gépet és mindenki megmenekül. Még szerencse, hogy a légitársaságoknál nincs olyan rádiós szabály, mint az F1-ben.

A hétvége ajánlata egy full egyedi, kanárisárga tuning terepjáró öszvér az eBay-ről, egy közepesen felszerelt új Golf áráért. A 43 éves Volkswagen fő különlegessége, hogy az öreg, levegős, négyhengeres boxer helyett egy turbós Wankel-motor tolja a potrohát.

Onnan indult az egész, hogy múltkor a Bud Spencer emlékposzt után egy cimborám megkérdezte, miért neveztem a posztban az öreg pofonfa kocsiját piskóta-Escortnak. Miután elmagyaráztam neki, miért lett ez az első generációs Escort ragadványneve, sorra jöttek elő a hasonló, autókat azonosító jellegzetes becenevek, a javára pedig az volt a reakció, hogy: az melyik? vagy: az hogy néz ki?

Hirtelen felvillant a fejem fölött a kalózkalapos villanykörte a Queens Of The Stone Age lemezborítójáról. Ahogy a marketingesek mondanák: piaci rést leltem. A neten max összevissza vannak meg ezek az autós becenevek, hozzátartozó magyarázat nélkül. Adott lett hát a feladat: muszáj lesz erről egy szótárat írni, hogy ezentúl senkinek se kelljen autóbubus társaságban leplezni a zavartságát, amiért fogalma sincs arról, hogy milyen autóról is van épp nagyba' szó.

Törtem a fejem a következő héten, milyen hasonló jellegzetes autós becenevek vannak még, majd követtem Kodály és Bartók példáját; felkerekedtem és megkérdeztem a nálam bölcsebbeket. Így jött össze egy vékony lista, amit még bőven lehetne bővíteni, ehhez viszont a Ti segítségetek is jól jönne.