Drasztikus, bár kevésbé látványos változás volt a Formula 1-ben a turbómotorok felordítása 2014-ben. 2017-ben viszont jönnek az ingergazdagabb újítások: nagymértékben agresszívabb külsőt kapnak az autók, széles gumik, széles kasztnik jönnek, majdnem, mint a '90-es években. Vasárnap lezajlik a szezon utolsó futama is, így most, hogy már fél lábbal kiléptünk a F1 jelenlegi aerodinamikai korszakából, úgy gondolom, a történet végén érdemes megemlíteni, hogy hogyan is kezdődött, mert bőven megér egy mesét.

Hihetetlen, egyszerűen hihetetlen, milyen gyorsasággal és hatékonysággal állították helyre Japánban azt az ötsávos fukuokai útkereszteződést, ami még nyolcadikán egyszerűen eltűnt a mélységbe és csak egy 30x27x15 méteres lyuk maradt a helyén.

Eddig csak előtte/utána képeket láttunk, most viszont itt egy timelapse a helyreállításról, ahogy mindössze egy hét alatt feltöltötték az üreget, leaszfaltozták és felfestették a jeleket a friss útburkolatra, 15-én pedig már át is adhatták a vadiúj kereszteződést a forgalomnak, ami úgy zajlik, mintha mi sem történt volna. Valószínűleg egy hét múlva a helyiek el is felejtik, mekkora kráter volt ott.

Míg a legtöbbünkben a gyűjtőszenvedély kifut a tinédzserkori alu üdítősdoboz-nyitófül gyűjtögetés szintjén, egyes megszállottak nagyobb dózisban tolják és egy életen át kitartó hobbi lesz belőle.

Ennyit tudtam hirtelen kivakkantani, amikor belebotlottam a Volkswagen Motorsport facebook-posztjába.

Sokak meggyőződése, hogy a téli viszontagságos időjárás ártalmas az alufelninek. Végre elkészült egy egyedülálló információs kampány, ami helyreteszi ezt a tévhitet: egy videón keresztül mutatja be azt a vicces, ugyanakkor drasztikus laboratóriumi tesztelést, amely során a télre (is) ajánlott alufelnit sóakváriumos áztatásnak vetik alá, de nem kímélik sópisztolytól, fúrógéptől és fogkefétől sem.

Bizony vannak olyan helyek, ahol az autóversenyzés már olyan autentikus népszokásnak számít, mint felénk a disznóvágás vagy a pálinkázás. Persze melyik másik helyre is vonatkozna ez, mint a legendásan motorsportbubus skandináv térségre; több évtizedes hagyománya van már a ralikrosszpályán kergetőzésnek bontószökevényekkel,  csak mókából.

Befejeződött a SerialOne projekt, Tim Mings műhelye patika állapotúra hozta vissza a kis hatszázas aszfaltkoptatót.

Nyáron már írtam arról, miért is jó a ralikrossz, hát pont ezért: nincs sok idő, szaladni kell, Kevin Eriksson pedig szaladt is a ralikrossz-vébé legutóbbi döntő futamán Németországban. De még aztán hogy: negyedikként kezdte meg a kanyart és elsőként fordult ki belőle. Zseniális. 

Azt mondják, az első mindig emlékezetes marad. Hát ez most is igaz, mert ez a mozdulat végül a svéd srác első győzelmét jelentette - tök megérdemelten.

Saját magad viszed haza az IKEA-szekrénysort, esetleg épp most készülsz levinni a pálinkafőzőt és a fagyasztóládát a nagyfaterhoz? Ha lehajtott ülésekkel sem fér el hátul a szajré és nincs a látótérben egy kölcsön-Transit, meg kell hosszabbodni egy utánfutóval. Pakolás közben azonban nem ajánlatos megfeledkezni a súlyelosztás fontosságáról, ehhez íme egy kis demonstráció és egy pár jó tanács a Popular Machanics jóvoltából: hogyan viselkedik egy utánfutó, ha a közelre, illetve távolra pakoljuk az autótól a nagy tömegű terhet.

Nem szorul bonyolult magyarázatra: minél közelebb pakoljuk az autóhoz, a magunk után húzott tömeg szinte teljesen együtt mozog az autóval. Ám ha túlságosan hátra rakjuk... 

50 év a piacon, 11 generáció, 44 millió eladott példány - egy rockzenekar is megirigyelhetné ezeket a számokat, nemhogy egy mezei személyautó. Habár ennek a rocksztárnak a neve mindvégig Corolla maradt, jópár lemezgúnyát és stílust magára húzott az elmúlt fél évszázadban. Julbileumi Corolla gigagörgetős.