Nyáron már írtam arról, miért is jó a ralikrossz, hát pont ezért: nincs sok idő, szaladni kell, Kevin Eriksson pedig szaladt is a ralikrossz-vébé legutóbbi döntő futamán Németországban. De még aztán hogy: negyedikként kezdte meg a kanyart és elsőként fordult ki belőle. Zseniális.
Azt mondják, az első mindig emlékezetes marad. Hát ez most is igaz, mert ez a mozdulat végül a svéd srác első győzelmét jelentette - tök megérdemelten.
Szerintem nem tévedek nagyot, ha azt állítom, kevesen tudják megmondani, hogy ki nyerte a negyven évvel ezelőtti Olasz Nagydíjat (Ronnie Peterson). Valószínűleg még kevesebben azt, hogy kik álltak még a dobogón (Clay Regazzoni és Jacques Laffite). Annál többen tudják viszont azt, hogy ki végzett a negyedik helyen.
Szinte mindegyik olimpán változik a sportágfelhozatal. Akadnak debütáló, esetleg visszatérő sportágak, vagy új versenyszámok születnek egy bizonyos sportágon belül. Technikai sport is van már szép számmal, amiben ötkarikás érmeket lehet szerezni. Az autó-és motorversenyzés mégsem tartozik ezek közé. Pedig volna ötletem, ami amellett, hogy látványos és igzalmas, még tök jól bele is passzolna az olimpiai játékok arculatába.
Klasszikus, sablonszerű, sok filmben alkalmazott jelenet, amikor egy utasszállító repülőgépen a pilóta a másodpilótával együtt meghal/elájul, lényeg, hogy repülőgép vezetésére alkalmatlan állapotba kerül. Persze egyetlen utasnak sincs repüléssel kapcsolatos tapasztalata, a gép fogalmatlanul bolyong a légtérben, bekapcsolt robotpilótával. Ekkor jön képbe a főszereplő, aki beront a pilótafülkébe és kétségbeesetten segítséget kér a rádión. Végül az egyik közeli reptér irányítótornya megnyugtatja és ellátja a szükséges instrukciókkal a törékeny idegzetű hétköznapi főhőst, aki kikapcsolja a robotpilótát, sikeresen lerakja a gépet és mindenki megmenekül. Még szerencse, hogy a légitársaságoknál nincs olyan rádiós szabály, mint az F1-ben.
Kérdezd meg egy cimborádat, mi jut először eszébe Colorado államról. Valószínűleg azt fogja mondani: South Park.
Most pedig kérdezd meg egy motorsportbubus cimborádat, mi jut először eszébe Colorado államról. Szinte biztos, hogy azt fogja mondani: Pikes Peak.
Pontosabban: a Pikes Peak-i nemzetközi hegyiverseny, ami a világ legrégebbi autóversenyének számít az Indy 500 után. Egy szép nyári nap, amikor több mint száz, különféle versenyautó vág neki egy húsz kilométer hosszú útnak - hegynek felfelé.
A mai napon már az időmérő edzésre kanyarodnak fel az az autók a Sarthe-i versenypályára, hogy aztán szombat délutántól egy teljes napon keresztül körözzenek rajta. Olyan ritka események közé tartozik a Le Mans-i 24 órás autóverseny, ami már 1923 óta megrendezésre kerül. Az elmúlt 83 verseny győztes autóit rakta össze egy képre egy Big Group nevű londoni marketingcég. Elég szemléletes kép lett, olyan, amit szívesebben nézegetnék a falon, mint a monitoron.
Két jubileumi járgányt viszont mindenképp kiemelnék a képről. Az egyik az 1966-os győztes, a kettes számú fekete Ford GT40, ami Chris Amonnal és Bruce McLarennel megtörte a Ferrari hatéves uralmát. Idén ezt a jubileumot szeretné a Ford méltón megünnepelni. Ebben az évben volt egyébként Le Mans történetének legszorosabb befutója, amikor McLaren konkrétan a célegyenesben előzte meg a szintén GT40-est hajtó Ken Miles-t.
A másik pedig az 1991-es győztes, az 55-ös zöld-sárga Mazda 787B, az első és máig az egyetlen japán autó, ami győzni tudott Le Mans-ban. Ráadásul az egyetlen nem dugattyús motorral hajtott győztes is, hiszen egy 2,6 literes Wankel-motor dolgozott benne. Ez utóbbi rekord már örökre megmarad neki, mert az FIA később kitiltoltta a versenyről a Wankel-motorokat. Érdekes még, hogy a győztes trió - Bertrand Gachot, Johnny Herbert, Volker Weidler - egyik tagja sem volt japán.
Hazai pályán nagyot hibázott, ezért mostantól megint a Toro Rosso volánját kell tekergetnie, hiába jött be harmadiknak Kínában. Szépen elbánt a Red Bull Racing Daniil Kvyattal.
1986. május 2. Jean-Marie Balestre, az FIA elnöke bejelenti, hogy az elmúlt időszakban bekövetkezett halálos kimenetelű balesetek miatt a szezon végén az FISA felszámolja a Rali-világbajnokság B csoportját.
Ezzel a mementóval zárult le egy rövid, de tartalmas, máig visszasírt időszak, ami a leginnovatívabb és máig a sport legerősebb raliautóit termelte ki, a tragédiák miatt viszont végül a B csoport sorsa is tragikusan ért véget. Mindezek ellenére a '80-as évek a rali hőskora lett, az Audi, a Lancia és a Peugeot mérföldköveket tettek le, pilótáikkal együtt.
Ez nem egy hatásvadász bulvárcím, komolyan mondom. Ha motorsportbubus vagy - márpedig jó eséllyel az vagy -, ezt imádni fogod.
A modern Formula 1 kicsit olyan, mint a hazai oktatási rendszer. Egyiket sem hagyják békén, minden évben jön valami módosítás, akár év közben is. De ez csak a kisebbik baja mindkettőnek.