Mert bizony van ám, attól, hogy mindkét motortípus fekvőhengeres, a kettő még nem ugyanaz. Apró a különbség, ám mégis szignifikáns. Mérnökpornóval tűzdelt hiperkockaposzt következik.
Mert bizony van ám, attól, hogy mindkét motortípus fekvőhengeres, a kettő még nem ugyanaz. Apró a különbség, ám mégis szignifikáns. Mérnökpornóval tűzdelt hiperkockaposzt következik.
Kilencéves korom óta követem az F1-et. Hol kisebb, hol nagyobb figyelemmel, de folyamatosan követem a száguldó cirkusz történéseit a 2002-es ausztrál nagydíj óta. Mint kiderült, jó futamot választottam kezdésnek: a 22 éves Kimi Raikkönen első szezonját töltötte a McLarennél, Felipe Massa bemutatkozott a Saubernél, Ralf Schumacher hatalmasat repült az egyes kanyarban, és a mai napig előttem van, ahogy Mika Salo eldobja a Toyotát az utolsó előtti körben, Mark Webber pedig majd kiugrik a Minardiból, úgy örül az ötödik helyének.
Egy régi korszak utolsó fázisa volt: a dohánytermékeket hirdető motorborítások alatt V10-es szívómotorok ordítottak az utolsó szezonban, amikor még csak az első hat helyezett kapott pontot a 22 fős mezőnyből. Addigra pedig már megszokássá vált az a kép, hogy a piros autó vezeti a sort, jóval leszakítva a többieket maga mögött.
Sok dolgot alkotott meg az emberiség a történelem során tudatosság nélkül, a véletlenek következtében. A mai poszt is egy ilyen dologról fog szólni. Kezdve egy francia arisztokratával, aki egy tereprali verseny során eltévedt a Szaharában. Majd miután élve kijutott, többedmagával tért vissza oda, és közben megalkotta a tereprali-versenyzés csimborasszóját. 40 éve indult útjára az első Dakar-rali.
Kormos lépcsőház, pajszerral nyíló kertkapu, pinceműhelyben összetákolt BMW váltókulissza, páros lábbal kirúgott szélvédő, meggyfa alatt telibefújt kispolszki. Meglehetősen ritka, amikor az autózásról nem a szakirodalom műfajában kerül nyomtatásba valami szellemi táplálék, de most pont egy ilyen, fehér hollónak számító kis fekete könyvet kaptam a Kalliopé Kiadótól. Autós témájú, élet-és olajszagú, kortárs novelláskötetet.
Lewis Hamilton és a Mercedes legalább annyira nyerte meg az idei vébét, mint amennyire Sebastian Vettel és a Ferrari elvesztette azt. Persze ezzel nem Hamilton idei teljesítményét akarom lehúzni, hiszen az egész évet nagytotál-plánban nézve a legjobb volt, még ha az első harmadában Vettel és a Ferrari állt nyerésre, de a nem ledolgozhatatlan, 40 pontos hátrányát a szezon utolsó harmadában csak megduplázta. Kettősségekkel volt tele a szezon, mind a két bajnokesélyes csapat húzott zseniálisat és követett el hibákat egyaránt, ám amíg a Mercedes amit csak tudott, nagy százalékban hozta is, addig a Ferrarinál Monza, de talán már Hockenheim óta elszakadt valami.
A sarkvidéki hideg még több autóst kényszerít az abroncscserére. Ezekben a hetekben közel 1,5 millió autós cserélteti le nyári gumiját a jobban tapadó és sűrűbben lamellázott télire. Ebben az időszakban 300.000 autós új téli abroncsot is vásárol, amire akkor van szükség, ha az abroncs profilmélysége 4 mm alá csökkent, vagy már futott 3-4 szezont és az anyaga elöregedett. A szezonra az abroncsgyártók is felkészültek. A Bridgestone például már defekttűrő technológiával kínálja legnépszerűbb téli és négyévszakos abroncsait is, mert az egyik legnagyobb közlekedésbiztonsági kockázat a havas úton bekövetkezett defekt.
Hároméves a blog, amit egy időszerű lépéssel ünneplek meg: a blog kilép a komfortzónából és a blog.hu-platform mellé parkolóbérletet vált a közösségi médiában is.
Nem titkolom, jó arcnak tartom Robert Kubicát. Pontosan ugyanazért kedvelem, mint Michelisz Norbertet: piszok gyors és nagyon szerény. Pedig most lenne mire döngetnie a mellét, és joggal.
A fehér izzónak jobb a fénye, meg kúlabb tőle az autó este. A sárga meg tök retró - tehát kúlabb tőle az autó este. Általában ezek az indokok hangzanak el, amikor az autósok a fehér vagy a sárga fény mellé teszik le a voksukat. Mindenkinek saját választása, melyik színben világítja meg az utat maga előtt, az utakon szétnézve jellemzően a fehér fény hidegebb vagy melegebb árnyalata az uralkodó. Ám most, hogy már megesett az óraátállítás és egyre cudarabb az idő, akadnak körülmények, amikor a kadmiumsárga leveri a fehéret. Most fényt gyújtok az éjszakában - kadmiumsárgát ráadásul.
Ha valaki imádja a focit, amellett hogy követi a csapata meccseit, akár ki is mehet a meccsekre, megveheti a mezt és legfőképp: kimehet focizni akár amatőr szinten, vagy hobbiból a barátaival, űzheti a sportot. Ha valaki az autóversenyekért van oda, az már nehezebb ügy. Ez olyan műfaj, amit nehezen érez magáénak az ember. Egy ilyen fal dől most le éppen az esport által.